Barion Pixel

„Az egyik legnagyobb siker az volt, amikor a diákok elkezdték segíteni és biztatni egymást, ünnepelni a másik sikereit”

/ Kérdezz!Felelek, KonnektLife

Így fejlődtek a Konnekt Tehetségprogram résztvevői

A február óta tartó kétheti találkozók, házi feladatok és szülői konzultációk után befejeződött a Tehetségprogramos diákokkal a közös munka. A Mentorprogram célcsoportjától fiatalabbakra szabott képzés során a résztvevők például gyakorolhatták, hogy hogyan tartsák szem előtt céljaikat a mindennapos iskolai feladatok sűrűjében, de segítséget is kaptak ahhoz, hogy hogyan fedezzenek fel egy számukra érdekes területet. Összegző kérdezz-felelek Fazekas Nórával, a Konnekt egyik trénerével.

Miért volt szükség arra, hogy elinduljon egy intenzívebb Konnektes program a fiatalabb korosztályra koncentrálva?

Fazekas Nóra: Évről évre egyre gyakrabban találkoztunk 9-10. osztályosokkal, akiket már feszít a pályaválasztás kérdése. A Nemzeti Tehetség Program pályázata remek lehetőséget teremtett számunkra, hogy erre az igényre válaszoljunk. A fiatalabb korosztály miatt kevésbé a konkrét pályaválasztásra, mint inkább saját tehetségeik feltárása, önmagukról és a jövőről való gondolkodás került a középpontba. Ebben a projektben programjaink erényeit tudtuk ötvözni: a találkozás rendszeressége a Mentorprograméhoz hasonlított, a Hova Tovább? workshopokból építkező tartalmakkal haladtunk, emellett a LIVE-hoz hasonlóan lehetőséget teremtettünk a diákok számára, hogy a számukra érdekes témát tanuló vagy szakmát gyakorló fiatalokkal beszélgethessenek. 

Milyen fázisokon haladtatok végig a diákokkal és milyen feladatokat csináltatok a különböző fázisokban?

Egy programindító ismerkedős első találkozó után, a Konnekt minden programjának vázat adó fázisokon haladtunk végig: 

  • helyzetfelmérés és önismeret
  • célkitűzés
  • kutatás
  • felfedezés
  • döntéshozás

Két alkalommal a helyzetfelmérés és önismeret témakörével ismerkedtünk meg és vettünk sorra az értékek, tulajdonságok, képességek, érdeklődés, tanulási stílusok és a környezet témaköröket interaktív feladatok segítségével. A célkitűzéssel folytattuk, hiszen, ha tudjuk, hogy honnan indulunk, akkor érdemes a célpontot is letűzni, mielőtt elindulunk az úton. 

Itt nemcsak a rövid célokról, de a diákok hosszú távú vágyairól is beszélgettünk, ami nagyon izgalmas volt, hiszen sokan ráébredhettek: sokszor a mindennapi iskolai feladatok teljesen elfeledtetik velünk, hogy miért is csináljuk ezeket. A kutatás során támpontokat adtunk a diákjainknak, hogy milyen szempontok mentén gyűjthetnek információkat érdeklődési területeikről, és hogy milyen módon találhatnak ezekre hiteles információkat. A felfedezés a saját élményszerzésről szól, így abban segítettük a diákokat, hogy ő maguk láthassanak bele képzésekbe, munkákba: kikkel beszélgethetnek, milyen tevékenységeket próbálhatnak ki még akár továbbtanulás előtt. 

A döntéshozás témaköre mindig izgalmas, hiszen itt minden tudásunkat és érzésünket bevethetjük, amit a folyamat során összegyűjtöttünk. A döntés kapcsán beszélgettünk a siker és a kudarc megéléséről is, ami felkészít minket arra, hogy mindkettővel fogunk találkozni a döntésünk eredményeképp, de mindkettő szükséges is ahhoz, hogy előrelépjünk és fejlődjünk. 

A program második felében egyéni konzultációra is lehetősége volt a diákoknak, ahol az alkalomról alkalomra megfogalmazódó kérdésekre személyre szabottan is tudtunk válaszokat keresni. Az utolsó, nyolcadik alkalommal lezártuk és összegeztük a tanulságokat, majd egy belvárosi parkban – végre személyesen is találkozva – informálisan is lezártuk ezt a közös élményt. 

Hogyan zajlottak ezek az alkalmak, milyen feladatokat csináltatok?

A kétórás foglalkozásokon mindig fordítottunk időt arra, hogy egymásról érdeklődjünk, egymásra hangolódjunk, az aktuális sikereinket és kihívásainkat megosszuk. Ennek köszönhetően igazi kis egymást támogató kis közösségek jöttek létre a két csoportunkban, ahová öröm volt tartozni. 

A kezdeti játékos ráhangolódás után először mindig az előző alkalom témáját mélyítő otthoni egyéni feladatot beszéltük át, csak ezután vágtunk bele az adott alkalom témájába. Itt páros beszélgetések, csoportos feladatok és egyéni elmélyülést igénylő részek is megjelentek változatosan. Az alkalmak végén a diákok jelölhették társaikat az alkalom „motivátorának”, annak megfelelően, hogy ki inspirálta őket a leginkább aznap, ezáltal – az általunk nagyon fontosnak tartott – visszajelzést is gyakorolhattuk. A trénerek pedig minden alkalmon egy „aktivistát” is díjaztak, akinek ezzel a workshopon való aktivitást köszöntük meg.

Az alkalmak során milyen technikákkal próbáltatok áthidalni a személyes találkozások hiányát, mire figyeltetek oda fokozottan? Hogyan lehet ilyenkor feloldani a diákokat?

Figyeltünk arra, hogy a diákok között minél több interakció legyen a workshop során és valóban legyen tere egymás megismerésének is. Gyakorlatainkat vagy kifejezetten az online térre terveztük, vagy átalakítottuk annak megfelelően, hogy az az online térben is képes legyen a közös alkotás érzését kelteni. A hangulat mindig nagyon közvetlen és támogató volt, így mindenki otthonosan érezhette magát; ha valaki a workshopokon kívül fordult hozzánk kérdéssel, kéréssel, erre is volt tér. 

Az online tréningek tanulságairól hamarosan Bálind Martina trénerünk fogja megosztani gondolatait itt a blogon.

A közös összegzés már személyesen valósulhatott meg

Trénerként mi volt a kihívás abban, hogy bár életkorban nem annyira eltérőek a diákok, mégis ezekben az életszakaszokban nagy lehet a gondolkodásbeli különbség?

Ez a korkülönbség nemhogy hátrány volt, hanem egyenesen erény, olyannyira, hogy tudatosan osztottuk be a résztvevőket vegyes csoportokba, az életkornak megfelelő csoportok helyett. Többször zajlottak olyan beszélgetések, amelyek azért jöhettek létre, mert az egyik diáknak már volt tapasztalata arról, amin a másik most megy keresztül. Így ellátták egymást jó tanáccsal, segítették és motiválták egymást. Nemcsak a kor, hanem az érdeklődési kör is vegyes volt, mert fontosnak tartjuk ebben a korosztályban, hogy még ne kezdjenek el kizárólag egy területre fókuszálni, annak alapján, hogy például 9. osztályban melyik tantárgyat szeretik és melyiket nem, hiszen később nem (csak) ez fogja meghatározni, hogy milyen területen szeretnének kiteljesedni. 

Mi köze van a tehetségnek a pályaválasztáshoz? Hogyan élhetünk tudatosan azzal, ha kiemelkedőek vagyunk valamiben? Olvasd el Tehetség+pályaválasztás=siker? című blogposztunkat!

Mi volt a legnagyobb sikerélmény a program során? 

Nóra: Számomra az volt a legnagyobb csoda, ahogy a diákok az idő elteltével elkezdték segíteni és biztatni egymást, ünnepelni a másik sikereit. Fantasztikus volt megélni, hogy milyen értékes, tudatos srácokkal dolgozunk együtt. Trénerként a legjobb visszajelzés, hogy a továbbiakban többen más programjainkon is szeretnének részt venni, és kutatásban, vagy éppen egy iskolai kortárs mentorprogram létrehozásában is együttműködnének a Konnekttel. 

Terveztek-e folytatást, hogyan tudnak a továbbiakban bekapcsolódni az érdeklődő fiatalok a Konnekt vérkeringésébe?

Reményeink szerint ismét mehetünk majd iskolába a Hova Tovább? programunkkal, hiszen ezzel tudunk a legtöbb diákot elérni, és minél többeknek kapaszkodókat adni a pályaválasztáshoz.* Emellett látva a Tehetségprogram tapasztalatait, agyalunk rajta, hogy hogyan vihető tovább az Egyesületben a program akár online, akár offline formában. 

* A Hova Tovább? egy középiskolai osztályoknak kifejlesztett három órás tréning, amelynek célja, hogy motiválja a diákokat a tudatos pályaorientációban és módszert adjon ahhoz, hogy mit tehetnek ők az útkeresés ezen szakaszában.


Köszönjük a Konnekt trénereinek, a diákoknak és szüleiknek, hogy egy ennyire eredményes szakaszt zárhattunk le közösen!

Konnekt Tehetségprogram trénerek: Bálind Martina, Fazekas Nóra, Gelléri Anna, Petneházy Nóri, Szabó Renáta

A Konnekt Tehetségprogram a Nemzeti Tehetség Program 1 millió forintos támogatásával valósulhatott meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük