Varga Eszti 15 éves koráig író szeretett volna lenni, aztán egy Prezis látogatás után minden megváltozott, ma már űrmérnöknek tanul egy amerikai egyetemen.
Eszti most arról mesélt nekünk, hogy hogyan jutott el a Virginia Polytechnic Institute and State University Aerospace Engineering szakára.
Ugorjunk vissza kicsit a kezdetekhez – hogyan indult az az út, amin jelenleg haladsz?
Amikor ezt kérdezik tőlem, legtöbbször a következő történetet mesélem el: 15 éves koromig író akartam lenni, és kicsit sem érdekelt a tudomány. Nem hozott lázba a fizika óra gondolata, és csak egy utat láttam magam előtt, amit az irodalom kövezett ki.
Nyelvi előkészítős osztályba jártam, amiből az első év órái egyáltalán nem kötöttek le, rengeteget unatkoztam. Amikor anyukám ezt megelégelte, szólt, hogy a Skool nevű szervezet programozni tanít a Prezinél. Gondoltam elmegyek, és legalább tudni fogom, hogy ez nem érdekel.
Ahogy mondani szoktam, minden megváltozott azzal az első sor kóddal. Kedden írtam életem első sor kódját, csütörtökre pedig már kész volt az első fali pong játékom, ami bár tele hibákkal, de működött. Teljesen szerelmes lettem az alkotás ezen módjába, innentől kezdve imádtam programozni, és a tudomány is egyre közelebb került hozzám. Egy Higgs Boson-ról szóló dokumentumfilm pedig a fizikai elméleteket is közel hozta, így magát az űrkutatást is.
Hogyan, és mikor vált világossá számodra, hogy tényleg ezzel a területtel szeretnél foglalkozni? Milyen konkrét lépéseket tettél azért, hogy ebben az irányban fejlődj?
Abban már az érdeklődés megjelenése előtt is mindenki biztos lehetett, hogy ha én valamit elhatároztam, nem sok dolog tudott benne megállítani.
Az egyetemi jelentkezésig nem is tudtam, hogy létezik az űrmérnők szakma. A terv az volt, hogy robotikai mérnöknek tanulok majd, és utána mozdulok el az űrkutatás irányába. Aztán egy jelentkezési oldalon megláttam az Aerospace Engineering kifejezést, és egy Google deep dive után kérdés sem volt, hogy ez a számomra kitalált terület. A külföldi tanulás már ezelőtt megfogalmazódott; emellett sokat tanultam, önkénteskedtem, programozni tanítottam, tanultam. Ez az időszak nem volt áldozatmentes, sem könnyű, de ezt soha nem bántam.
Miért pont azt az egyetemet választottad, amelyikre most jársz? Szóba jöttek más iskolák is? Volt-e B terved arra az esetre, ha nem vesznek fel?
Az egyetem kiválasztása már érdekesebb történet volt. Külföldi tanulóként nem mentem campust látogatni, így számomra ebben is a Google adta a legtöbb segítséget.
Egyetemet választani sokszínű döntés. Itt nemcsak arról van szó, hogy egy adott lista szerint melyik egyetem jobb, hiszen már maga az oktatás színvonala is sok szempontból vizsgálható. Van aki a projekteket szereti, van aki inkább a lexikális dolgokat stb. Számomra a kutatási lehetőségek, szociális programok, klubok, laborok, álláslehetőségek és még ezer ilyen szempont játszottak közre a döntésemben.
Azt sem szabad kihagyni, hogy mi nemcsak a campuson tanulunk, de itt is élünk. Az egyetem a város, így olyan dolgokat is figyelembe kell venni, ami az akadémián túl az ember élete. Milyen helyek vannak, programok, látványosságok, mennyi a megélhetés, milyen a vallásosság aránya, a politikai elvek és így tovább.
Összesen öt egyetemre jelentkeztem itt, és már előjelentkezésen fel is vettek mind az ötre. Azonban nekem kérdés sem volt a Virginia Tech, hiszen a legtöbb intézményben csak mesterképzésként létezik ez a szak, itt már az alapképzésen is ezt tanulhatom. De ez az egyetem az összes többi szempontból is igazi álom volt.
A blogomon mostanában sokszor említem, hogy nekem eddig minden tervem igen részletes volt. Az A, B meg a C tervek is. Még úgy is jelentkeztem a BME-re villamosmérnök és mérnökinformatikus szakra, hogy a februári határidőnél már két hónapja tudtam, hogy felvettek egyetemre. Így az sms-t a felvételről már New York-ban kaptam, éppen egy konferencián ültem. Sosem lehet tudni mi fog változni, szerintem ezt főként az elmúlt évben láttuk meg, sosem árt tervezni, a ha eshetőségekre is.
Milyen részei voltak a felvételinek és hogyan készültél fel rá?
A felvételi igencsak más, mint itthon. Nemcsak a jegyeink vagy az SAT/ACT és TOEFL vizsga fontosak, hanem az is, hogy milyen emberek vagyunk, mi a motivációnk, mennyire vagyunk elkötelezettek. A jegyek mellett én SAT (Standardized Test) vizsgát írtam, amiben az egyik az egy angol vizsga, melynek formátuma olyasmi, mint nálunk a magyar érettségi, csak angolul. A másik egy matek vizsga.
SAT: olyan teszt, amely a kritikus olvasást, az írást és a matematikai képességeket méri. A SAT Tantárgy Tesztek tudást mérnek a meghatározott területeken. A SAT széles körben elismert az akkreditált két és négy éves főiskolákon és egyetemeken az Egyesült Államokban, valamint több száz intézményben világszerte. (SAT=Scholastic Aptitude Test) (forrás: hu.usembassy.gov)
Az ACT egy kicsit más ezekben, azt is lehet írni, és mindkettőre többször is van lehetősége az embernek. Én ezt kifejeztten szerettem, hiszen nem hiszek abban, hogy ne lehetnének az embernek rossz napjai. Valamint a tapasztalat is segít, másodjára már nem idegen élmény. Én is kétszer írtam meg őket.
ACT: olyan tantervi feleletválasztáson alapuló vizsga, amely az olvasási, az angol nyelvi és a tudományos készségeket méri fel egy választható esszé résszel egybekötve. Az ACT széles körben elismert az akkreditált két és négy éves főiskolákon és egyetemeken az Egyesült Államokban, valamint több száz intézményben világszerte. (forrás: hu.usembassy.gov)
A TOEFL (Test of English as a Foreign Language) pedig egy angol vizsga, mind írásbeli, mint egy kamerához beszélős szóbeli részből áll.
Ezek mellett esszéket kellett írnom, és ajánlásokat kellett kérnem, ezek részletes követelményei eltérhetnek iskolánként. Általában két ajánlólevélre van szükség, egy akadémiaira, egy pedig az ember személyiségéről, skilljeiről szól.
Az esszékből pedig több rövidebb és egy hosszabb terjedelműt kellett írnom. A rövidek egy listáról választható kérdésekre válaszolnak, olyan témákban mint hogy mit és miért szeretnék tanulni, milyen iskolán kívüli tevékenységeket csinálok (például önkénteskedés) stb. A hosszú témája jobban koncentrál magára az emberre, a személyiségre. Ezekben az a kihívás, hogy ki kell tűnni valahogy velük, hiszen egy nap alatt több száz, egy hét alatt több ezer felvételiző esszéjét olvassa a felvételi bizottság.
Miután megtudtad, hogy felvettek, mennyi időbe teltek az előkészületek, nagy vonalakban mire volt szükséged?
Nekem hónapjaim voltak felkészülni, és ebben az egyetem és internet segítettek sokat. Rengeteg listát, ötletet lehet találni arról hogy mit érdemes hozni. Megpróbálni felpakolni egy életet – ez igen érdekes feladat. A ruhákon, személyes tárgyak mellett, a legtöbb dolgot csak itt vettem meg. Az első évemet koliban töltöttem, nálunk ez kötelező elsőévesként. Azóta apartmanban lakom, és a tárgyaim száma is nőtt, hiszen amikor hazautazom, mindig egy-két régi emlék jön vissza velem.
Amit érdemes vinni, és nem újat venni: ruhák (fontos részletesen megnézni az ottani időjárás hogyan változik), egy-két személyes tárgy, és ami nekem nagyon sokat segített, az rengeteg kép. A falaim minden évben tele voltak a régi és új emlékekkel.
Mit javasolsz, honnan vagy leginkább hogyan tájékozódjanak azok, akik külföldi egyetemre készülnek?
Alig tudom eleget mondani, de az internet tényleg mindent is tud. A Google, iskolák Reddit-jei, iskolai platformok, Youtube stb. mindenre fel tudja készíteni az embert. Segít felkészülni, jelentkezni, pakolni, átszokni, és bármi másban is ami csak felmerülhet.
Ne féljünk keresni, írni másoknak, kérdezni, és elfogadni, hogy az internet mindig többet tud.
Ha érdekel Eszti történetének folytatása, például hogy milyen tárgyai vannak vagy milyen helyt állnia a STEM tudományterületen, akkor figyeld a blogunkat. Addig pedig kövesd Eszti hétköznapjait Instagramon vagy a saját blogján.
Érdekel, hogy mire figyelj még, ha külföldi egyetemre készülsz? Kattints ide!