Hogyan találta meg önmagát pályaváltás után az ismert szinkronszínész?
Több évtizedes sikeres szinkronszínészi karrier után váltott pályát Zsigmond Tamara.
Nem volt egyszerű döntés, de belevágott a négyéves gyógypedagógiai képzésbe, és ma már amellett, hogy egy gyerekcsatorna hangja, saját kis fejlesztőkuckójában valósítja meg régi álmát.
Pályaváltás egy sikeres karrier után
„Gyerekkorom óta szinkronizálok, mindent elértem ebben a szakmában, amit lehet. Bár az óriási technikai fejlődés és a folyamatos, változatos feladatok – például hangalámondás, török vagy mexikói sorozatok, művészfilmek stb. – mindig új kihívást jelentenek és soha nincs két ugyanolyan nap, bele lehet fásulni, el lehet fáradni.
A technikai fejlődés és az emberi tényezők átalakulása volt az egyik ok, amiért a váltás mellett döntöttem. A másik, hogy gyerekeim születtek, én azt választottam, hogy otthon maradok velük, így pár évre kiestem a körforgásból. Ennyi idő pont elég ahhoz, hogy elfelejtsék az embert. Mivel nem voltam jelen napi szinten, hosszú időbe telt, amíg „újra bedolgoztam magam”.
Színésznő helyett logopédus
A logopédiával régóta kacérkodtam, de valahogy mindig elsodort az élet. Mivel hétéves korom óta a mikrofon mögött állok, nem volt más opció érettségi után, csakis a Színművészeti. De mivel oda nem vettek fel, a szinkronkarrierem pedig töretlen volt, nincs „mi lett volna ha”. Én nagyon szerettem volna színésznő lenni, olyan igazi: aki színházban játszik, filmezik, de vagy nem voltam elég bátor, vagy lehet, hogy nem is lettem volna elég jó a színpadon. Viszont a szinkronban a hangommal mindent eljátszhatok!
A legújabb szerep
A gyógypedagógia alapképzés után én logopédiára szakosodtam, ami a beszéddel foglalkozik és ezáltal összefügg, szoros kapcsolatban van a színészettel és a szinkronnal. Az empátia és a szép beszéd, ami mindkét szakmában elengedhetetlen.
Egyébként – a beszédtechnikát leszámítva – ég és föld a két szakma. Mivel én színművész hallgatóknak tanítok beszédtechnikát, úgy gondolom, előny, hogy az első hivatásom színész, és azon belül is a hanggal-szinkronnal foglalkozom. Viszont, ahhoz hogy ezt tanítsam, elengedhetetlen volt a gyógyped-logopédia szak. Maga az elméleti rész, hogy hogyan „születik” a hang, hogy képezzük őket, ritmus, tempó, légzéstechnika.
Én nagyon könnyű helyzetben vagyok, mert a szinkronnak nem kellett teljesen hátat fordítanom, hiszen egy magán fejlesztőkuckóm van, így a magam ura vagyok, én osztom be az időmet, és ha felkérnek egy mozifilmre, el tudom vállalni. Emellett csatornahang vagyok, ami havi szinten biztosít munkát. Nagyon szerencsés vagyok – és az élethez ez is egy elengedhetetlen faktor!”
Hogyan lehet valakiből szinkronszínész és hogyan alakult át napjainkra a szinkron szakma? Ha kíváncsi vagy még több gondolatra Tamarától, akkor hallgasd meg a Konnekt LIVE beszélgetését!
Pályaváltáson gondolkodsz? Olvasd el cikkünket, ami segíthet a hogyan tovább átgondolásában!