Gap year Kanadában

/ Kincsesláda

A külföldi utam hozta meg az örök kalandvágyamat

Petneházy Nóri, a Konnekt egyik trénere tanulmányai között hagyott ki egy évet, amit Kanadában töltött. Ez az időszak máig emlékezetes számára, erről osztotta meg gondolatait.

Hogyan választottál célországot, amikor elhatároztad, hogy gap year-t csinálsz? 

Mindenképpen Kanadába vagy Alaszkába, az USA-ba húzott akkoriban a szívem. Az egy olyan periódusa volt az életemnek, mikor nagyon el voltam veszve, több kudarc is ért (nem vettek fel oda, ahova szerettem volna első helyen, abbahagytam a táncot egy fiú miatt, majd szakítottam…), szóval az egyedüli dolog, amiben biztos voltam, hogy egyedül szeretnék lenni, amennyire csak lehet.

Úgy gondoltam akkor találhatok majd rá újra önmagamra. Így Kanadában is egy szigetet néztem ki, Vancouver Islandet és Alaszkát. Nagyon jól éreztem magam az erdőben, azon belül is a fenyőerdőkben, szerettem az ott élő állatokat… és hát a fent említett helyen ezekből nagyon sok van. 😊

Mi az, amit a mai napig is hasznosítasz a külföldön tapasztaltakból?

Az egyik mindenképpen a kitartás: hogy nem szabad feladni csak azért, mert az elején nagyon nehéz. Minden szebb lesz idővel és ez alatt az idő alatt, amíg küzdesz, egy olyan észrevétlen lelki „edzésen” mész keresztül és olyan életre szóló erőt szerzel, amit más élmény nem adhat neked. Ezt azóta is hasznosítom a nehéz helyzetekben.

Természetesen az angol nyelv használatában is sokkal magabiztosabb lettem, ez azóta is töretlen.

Kettő, plusz egy a ráadás! 😊 A külföldi utam – a fent említettek mellett – hozta meg az örök kalandvágyamat. Folyamatosan vágyom az újat, az új helyeket, új kapcsolódásokat, új élményeket, így azóta is folyamatosan utazom, ahogy az időm és az anyagiak engedik.

Miért javasolnád a fiataloknak, hogy szerezzenek külföldi tapasztalatot? 

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy más emberként jöttem haza, 100%-ban pozitív értelemben. Az egyedül utazás olyan helyzetek elé állít, amit más esetben esélyed se lenne megtapasztalni.  Mikor ott vagy egy szigeten Kanadában, teljesen egyedül, úgy, hogy előtte csak a szüleiddel utaztál, és neked kell minden felmerülő problémát megoldanod a magad erejéből, az először borzasztó ijesztő. De később, sőt akár egész életedben utána, ezek a tapasztalatok, emlékek segítenek át a nehézségeken.

Rájöttem, hogy azok az anyagi dolgok, amiket előtte fontosnak tartottam, már nem azok. Rájöttem, hogy milyen erős vagyok egyedül. Megtaláltam önmagam az által, hogy észrevettem, hogy minden okkal történik. Folyamatosan kaptam erre visszajelzést a kint létem alatt…

Mikor olyan reménytelennek láttam a helyzetet, hogy kis híján hazamenekültem, akkor futottam össze egy ismeretlennel, aki a megoldás kulcsa lett.

Összességében minden nagy utam, a kanadai gap year-em is úgy indult, hogy az első hetekben legszívesebben hazamentem volna, de nem tehettem és szerencsére nem is tettem! Ennek köszönhetően életre szóló kapcsolatokat kötöttem, lenyűgöző tájakat és látványosságokat láttam, amellett, hogy a személyiségem a lehető legpozitívabb irányba változott. Az elveszett lány, aki kiment, nem volt elveszett soha többé.:)

Mi nélkül nem érdemes belevágni a külföldi kalandba? 

Az egyik mindenképpen az adott ország nyelvének a középfokú ismerete (nem kell erős közép szint vagy nyelvvizsga), csak egy alap, hogy megértesd magad, a többi jön az idővel. Fontos, hogy legyél nyitott az új emberekre, más gondolkodásmódra, kultúrákra, ételekre stb.

Végezetül legyél kíváncsi! Mindenre és mindenkire! Ez mindig előre fog vinni. Nem csak külföldön, de itthon is. Nekem nagyon bejött. 😊


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük