“A fejlődés mindig egy lépéssel a komfort zónánkon kívül kezdődik.” – Hajduk Zsófia coach-csal beszélgettünk a szakma rejtelmeiről és az érzelmi intelligencia fejlesztésének fontosságáról.
Mikor pályát kellett választanod, még nem nagyon volt elterjedt a coach szakma, pláne nem Magyarországon. Milyen út vezetett odáig, hogy megtaláld a hivatásod?
Egy dologban mindig is biztos voltam: emberekkel szeretnék foglalkozni. Már középiskolában csoportokat vezettem, segítettem megoldani a körülöttem élők problémáit. Végül kommunikáció szakon tanultam tovább, ahol a szervezeti kommunikáció és humán erőforrás szakirányt választottam. Néhány évet HR területen dolgoztam, különböző cégekhez kerestem munkatársakat, interjúztattam, intéztem az ügyeiket. Nagyon szerettem, mégis fontosnak éreztem az emberek egyéni fejlesztését, így már felnőttként, munka mellett képeztem tovább magam coachnak.
Szerintem középiskolásként gyakran még csak a nagyobb irányt látjuk, hogy mi érdekel bennünket, de még nem látjuk, hogy azon belül hány lehetőség vár ránk. Jó hír, hogy a felsőfokú tanulmányok közben, valamint utána is van lehetőség arra, hogy ezt a képet konkretizáljuk, csiszoljuk, ahogy az én esetemben is történt.
Hogyan néz ki egy napod coach-ként?
Coach-ként főleg személyekkel vagy kisebb csoportokkal dolgozom, mellettük vagyok és segítek nekik fejlődni az életük vezetésében, időmenedzsmentben, önismeretben, kapcsolatokban vagy éppen kidolgozni a következő lépéseket a karrierjük terén; alkalmanként pedig előadást tartok egy-egy témában. Eléggé változatos ez a munka, talán nincs is olyan, hogy átlagos nap. Van, hogy egy céghez kimegyek, és sorban érkeznek a munkatársak egy-egy órás beszélgetésre, többen egymás után. Legutóbb egy fiatal vezetővel beszélgettünk arról, milyen kihívás munkatársi, beosztotti viszonyból feljebb lépni és most neki vezetni ugyanazokat az embereket, akikkel eddig kollégaként együtt dolgozott. A vezetői szemléletváltásban támogattam őt, végül közösen terveztünk egy csapatépítő napot is, amit hamarosan megvalósít.
Ősszel lányoknak vezettem egy hat alkalmas “Felfedező” csoportot, ahol az önmagukkal, másokkal való kapcsolat és hívőként az Istennel való kapcsolatuk volt a fókuszban, személyiségteszteket, páros gyakorlatokat csináltunk, néha még házi feladatot is kaptak és közben egymással is megosztottuk a felfedezéseinket az önismeret útján. Máskor kiscsoportos foglalkozást (team coachingot) vezettem egy cégnél, ahol a csoportdinamikán, az összehangolt munkán és a hatékonyságnövelésen volt a hangsúly. Van olyan is, hogy valaki ebédidőben szalad ki hozzám egy órás találkozóra, együtt eszünk és a személyes meggyőződések, párkapcsolat, kommunikáció témája köré csoportosulnak a kérdések. A témát mindig az hozza, aki megkeres, én alkalmazkodom. Amikor épp nem coachinggal foglalkozok, egy non-profit keresztény szervezet, a Paulus Budapest életét koordinálom.
Mit szeretsz legjobban a szakmádban? Számodra mi a legizgalmasabb rész a munkád során?
Egy life coach, hasonlóan a sportban az edzőhöz, segít eljutni ügyfelének a kívánt céljához, abból az A pontból, ahol van, a B pontba, ami a vágyott jövő. Hiszem, hogy sokszor közelebb van ez a cél hozzánk mint gondolnánk, de néha kell egy külső szemlélő, aki erre rávilágít, aki keresztülvisz a kétségek, nehézségek, akadályok útján egészen a megoldásig. Minden ember, minden eset más és más. Nagyon fontos, hogy a rá tudjak hangolódni az ügyfelekre, meghalljam a szavaik mögötti érzéseket, vágyakat, aggodalmakat.
Egy coach eszköztárából a legfontosabb fegyverek a kérdések. Fontos, hogy képes legyen jó időben a legjobb kérdést feltenni.
Ez számomra kihívás, szeretem amikor sikerül meglepnem az ügyfelet, amikor valaki ott helyben rájön, hogy több lehetséges megoldás is létezik a problémájára, mint azt a velem való találkozása előtt gondolta. Nagyon izgalmas látni, ahogy akár néhány találkozás után is látványos változásokon megy keresztül egy-egy személy. Örömmel és elégedettséggel tölt el, ha valakinek sikeresebb lesz az élete, azáltal, hogy támogatom. Sokszor beszámolnak az ügyfelek szakmai előrelépésekről, konfliktusok megoldásairól, visszanyert önbizalomról, megtalált életcélról. Ez a saját életemben is feltölt energiával, motivál. A legnehezebb, amit korábban viszont nem gondoltam, hogy az időbeosztásomban nagyon rugalmasnak kell lenni, néha kevesebb a munka, máskor egyszerre sok, van hogy este vagy hétvégén is dolgozom, ehhez nehezebb tervezni a magánéletemet. Ez a szakma velejárója.
Tapasztalataid alapján a fiatalok mennyire kapnak érzelmi intelligencia képzést az iskolában vagy máshol fordítanak-e erre gondot?
Nehéz, hogy az iskolarendszer nem készít fel eléggé az élet és a munkaerőpiac kihívásaira. Az iskolában arra törekednek leginkább, hogy megtanítsák a tárgyi tudást, elsajátítsanak a tanulók egy alapműveltséget. Ez nem elég a boldoguláshoz, a sikeres élethez. A hagyományos oktatási rendszer sajnos nem támogatja az interaktivitást, a csoportos projekteket, így sokszor a diákok érzelmi intelligencia terén csak a velük született alaptulajdonságaikra támaszkodhatnak. Az a jó hír, hogy lehet fejleszteni az EQ-t, ha valakinek nem megy olyan jól egy-egy területe, mint például az önuralom, az érzelmek felismerése, szabályozása, vagy a kapcsolatteremtési készség, ezekben lehet fejlődni. Szerintem érdemes részt venni iskola utáni programokon, csapatsportokon, diákkörökben, ott sokkal több lehetőség van gyakorolni az érzelmi intelligenciát.
Miért tartod fontosnak az érzelmi intelligenciát? A nagybetűs Életben milyen értéket, előnyt jelent, ha valakinek magas az EQ-ja?
A magas érzelmi intelligenciával rendelkező személyek jól ismerik önmagukat és az őket körülvevő világot, képes önmaguk irányítására, érzéseik szabályozására, belső erőforrásaik mozgósítására és társas kapcsolataik hatékony kezelésére. Sokan nagyon magas intelligenciával és szakmai tudással rendelkeznek, mégis egy munkánál, vagy akár egy baráti társaságban azokkal szeretnek az emberek együtt lenni, akiknek az érzelmi intelligenciája is magas: empatikusak, figyelmesek, képesek jól tájékozódni a társas kapcsolatokban.
Ha valakinek magasabb az EQ-ja, nagyobb eséllyel viheti sikerre elképzeléseit is.
A magas érzelmi intelligencia pozitív hatással van az önmegvalósításra, hiszen fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk, és mit akarunk (önismeret). Erős önmotivációval és optimizmussal kell rendelkeznünk, valamint céljaink és vágyaink eléréséhez szükség van arra, hogy jó problémamegoldó képességgel rendelkezzünk és képesek legyünk érdekeink érvényesítésére. Ezek mind az EQ-hoz tartozó területek.
Mit javasolnál a fiataloknak, hogyan tudják fejleszteni az érzelmi intelligenciájukat?
Az érzelmi intelligenciát érdemes ismerni, és sokat gyakorolni különböző helyzetekben. Lehet jó könyveket olvasni az önismeretről, konfliktuskezelésről, de ugyanannyira fontos az is, hogy sokat legyenek közösségben, ahol ezeket a készségeket kipróbálhatják, csiszolhatják. Vitakörök, csapatmunkák, közösségi élmények, mint a sportolás, akár egy nyári munka, önkéntesség mindenképp segíthetnek ezen a téren. Érdemes kiszabadulni az online térből és a lehető legtöbb időt más emberek társaságában tölteni, figyelve a kapcsolatok dinamikáját. A fejlődés mindig egy lépéssel a komfort zónánkon kívül kezdődik.
Kiemelt kép: pexels.com