Célokról, célkitűzésekről, módszerekről beszélgettünk Zsiros Misivel, akinek óvodás kora óta a sport kiemelt helyen szerepel az életében. 15 évig versenyzett hosszútávfutóként, adott már elő a TEDxYouth konferencián, jelenleg marketing és sportmarketing területen dolgozik, mellette a motiváció bugyrairól mesél és osztja meg a tapasztalatait másokkal. Misi 2016/17-ben pedig a Konnekt Mentorprogram csapatában mentorként segítette a diákokat és minket.
Hogy hol is kezdődik az ő története? Miként került kapcsolatba a valódi, reális és konkrét célokkal? Vannak az ember életében meghatározó pillanatok. Amikor érzed, hogy valami megváltozik. Teljesen más lesz, és nem csak a körülötted lévő dolgok változnak, hanem te magad is. Misivel is hasonló történt. Már évek óta edzett, amikor egyszer csak feltették neki a nagy kérdést: mi a célod a sporttal? A sablonos válaszra, miszerint kijutni az olimpiára, újabb kérdésekkel bombázták: „Igen, de melyikre? Melyik versenyszámban?”. A váratlan kérdések olyannyira elgondolkodtatták, hogy ekkor jött a tudatos és konkrét célkitűzés az életében. Ezután az edzőivel közösen leültek és végigvették a rendszer alapján fennálló reális lehetőségeket. Így született meg a cél: a 2012-es londoni olimpia és a maratoni táv.
Hogyan is használta fel ezt az élményét a jövőben? Milyen módszerekkel ismerkedett meg? És mit tanácsolna a középiskolás önmagának? Ezekről kérdeztük őt!
Hogyan tűzöl ki célokat? Milyen módszert használsz?
Sokat tanultam néhány embertől, az edzőimtől, illetve sokat is olvastam a témáról, mert a legjobb akartam lenni. Többféle módszer is létezik, én kombinálni szoktam a saját tapasztalataimmal. Az egyik legnépszerűbb az ún. SMART célmeghatározás, ami az angol Specific, Measurable, Achievable, Realistic, valamint Time-based szavak kezdőbetűiből állt össze.
Eszerint a célokat érdemes az alábbi pontok mentén megfogalmazni:
1. Specifikus: Mit? Mikor? Hogyan? Ne a levegőbe beszéljünk!
2. Mérhető: Mit fogunk mérni? Hogyan?
3. Elérhető, teljesíthető: Hogyan lesz belőle cselekvés? Akció?
4. Reális: Valóságban kivitelezhető.
5. Időkerethez köthető: Legyen egy céldátum.
Két dolgot emelnék ki. Az egyik a visszafelé tervezés. Tudtam, hogy az olimpiára szeretnék kijutni, később pedig megfogalmaztam a versenyszámot is. A dátum meghatározásához viszont visszafelé meg kellett nézzem, hogy meddig, milyen szintidőt kell teljesíteni és azt milyen ütemben tudnám elérni. Ez a technika segít eldönteni, mi a reális időkeret. A másik pedig, hogy a fő célt mindig bontsuk kis részcélokra. Én például évről-évre egyre jobb időeredményeket tűztem ki. Így könnyebben elérhető lesz, folyamatosan tapasztaljuk a fejlődést és van idő módosítani, ha nem érjük el a mérföldköveket.
Milyen a jó cél?
A jó cél szerintem aktív, pozitív, etikus, és előremutató. Fontos az is, hogy a pontos célok megfogalmazását érdemes valamilyen módon vizualizálni is. Nekem például az olimpiai logó ki volt ragasztva az öltözőszekrényembe és a telefonomon is azt állítottam be háttérképnek.
Még egy tipp, ne kizárólag csak célokat tűzzünk ki, hanem irányt is találjunk magunknak. Egy olyan jó irányt, amely felé megéri haladni.
Mennyiben érsz el máshova, mintha nem állítottal volna konkrét célokat?
Egy idézet jut eszembe: „Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja melyik kikötőbe tart”. Utólag ébredek rá sok esetben, hogy „jé, ez is sikerült, ezt is elértem”. Idővel egyre pontosabban tudok megfogalmazni célokat, így egyre nagyobb arányban valóra is válnak.
Ha most visszamehetnél a középsulis önmagadhoz, és már tudnád, hogyan kell jó célokat kitűzni, hogyan nézne ki az akkori önmagad célállítási menetrendje?
A középsuliban még nem voltam igazán tudatos. Tegyük fel, hogy a felvételi a téma. Azt látom, hogy sokan egyáltalán nem tudják merre induljanak. Ha visszamehetnék időben, az alábbi pontokat venném fontolóra:
1. Ötletbörze: Gyűjtsük össze, hogy mi az, ami egy kicsit is érdekel. Nincs rossz válasz, ne korlátozzuk be magunkat már az elején.
2. Információgyűjtés: Szedjünk össze minden elérhető információt az ötletbörze során felírt lehetséges szakokról, iskolákról. Tudjuk meg, milyen tantárgyak kellenek a felvételihez, mennyi a ponthatár, beszélgessünk olyan diákokkal, akik az adott szakra járnak, olyanokkal, akik ott végeztek, illetve tanárokkal is.
3. Prioritás: Itt jön a „csodalámpa” nevű módszer. Rendezzük sorba a lehetséges szakokat prioritás szerint. Már tudunk róluk minden megszerezhető információt. Kezdjük az első kettő lehetségessel. Ha csak az egyiket választhatnád, melyik lenne az? Ez alapján megvan a nyerő. Következő lépésként nézzük meg ezt a nyerőt a harmadik lehetséges szakkal összehasonlítva. Ha csak az egyiket választhatnád, melyik lenne az? És így tovább ismételve a módszert, elkészül a lista.
4. Fő cél pontos megfogalmazása: A fentiek alapján írjuk le a fő célt! Ami fontos, hogy egyes szám első személyben, jelen időben, mintha már teljesült volna!
5. Részcélok, mérföldkövek meghatározása: Például, ha tudom hány pont kell, melyik tantárgy a fontos, lebonthatom a célt kisebb célokra, témazárókra, vagy még tovább, hogy ma hány oldalt kell elolvassak, vagy megtanuljak.
6. Mindmap, motiváció: A pontos célokat mindmap segítségével érdemes vizualizálni, hogy az agyunk számára minél jobban feldolgozható legyen.
7. Mérföldkövek ellenőrzése: Ne feletjsük el időről-időre ellenőrizni, hogy a terv szerint haladunk-e.
8. Módosítás, ha szükséges: Ha valahol pedig elcsúsztunk, ne féljünk módosítani a tervet.
+1 Ne felejtsük el megünnepelni a sikert!
Mik a jelenlegi céljaid es mit teszel értük?
Különböző területeken, mint karrier, önfejlesztés, sport, vagy éppen a pénzügyeim, különböző céljaim vannak.
Van, ami könnyen megy, mondhatnám magától. Ami nehezebb, az a karrierút a sport után. A sportban a cél jött önmagától, rám talált, már csak pontosítani, csiszolni kellett. De utána velem is megesett, hogy fogalmam nem volt, mihez kezdjek. Sokat dolgoztam többek között egy coach-csal, sokat beszélgettem hasonló helyzetben lévő emberekkel és előadásokra is járok folyamatosan. Mára már több puzzledarab is a helyére került. Tudom milyen tevékenységeket szeretek csinálni, milyen időbeosztásban, milyen ügyfelekkel. Ami hiányzik, azt én úgy fogalmaztam meg magam számára, hogy az ügy megtalálása. Aminél azt érzem, tényleg szívből csinálom, nem csak úgy érdekel és „meg kell élni valamiből”. Tehát csavarok egyet a dolgon, az miért ne lehetne a célod, hogy megfejtsd, mi a célod?
Mindig az érzésből indul a megvalósulás, ezért arra koncentrálok. Heti szinten relaxálok, amit szintén a sportban tanultam. Hiszek abban, hogy így bevonzod az ideális eredményt. Most így látom.