Barion Pixel

„A sport olyan, mint maga az élet: benne van a munka és a hozzá tartozó siker is”

/ Kérdezz!Felelek

Így sportolnak a Konnektesek

Biztosan sokan tudjátok, hogy Konnektes berkekben az egy négyzetméterre jutó sportolók, sportos emberek száma igen magas. Május 6-a a magyar sport napja, így megragadtuk az alkalmat és három szervezőt kérdeztünk a sporthoz kötődő viszonyukról és annak hatásairól az életükre. Kitartásra és csapatmunkára felkészülni!

Dohán Ancsi, Mentorprogramot koordináló csapat

Ancsi kisiskolás korában kezdte a mozgásformák kipróbálását: a művészeti tornát hét év akrobatikus rock and roll versenytánc követte, majd a gimnázium alatt röplabda. Később a pszichológia szak mellett egy jógaoktatói képzést is elvégzett.

Mikor és hogyan kezdtél el sportolni?
Szeretek csapatban játszani, sokkal jobb úgy elütni mozgással az időt, hogy nem veszem észre, hogy telik és még jól is érzem magam. A táncszeretetem megmaradt, sajnos most kevés rá a lehetőségem, ettől függetlenül az egyéni saját testsúlyos edzéseket, futást is szeretem. Pont nemrég fogalmaztam meg, hogy

a sport igazából olyan, mint maga az élet. Benne van a munka és a hozzá tartozó siker, vannak jobb és rosszabb napok, de összességében feltölt és ad egy célt.

Nem volt még olyan, hogy megbántam volna, ha bármit is mozogtam.

Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz egy jógaoktatói képzésbe?
Nagyon felkeltette az érdeklődésem a jógában, hogy személyiségformáló és a testi-lelki kiegyensúlyozottságra törekszik, nem csak fizikai hanem mentális, spirituális szinteken is. Első körben kivettem a könyvtárból egy könyvet (Jógacsaj), ahol egy személyes élettörténeten keresztül olvashattam a jóga jótékony hatásairól, és ízelítőt is kaptam egy-két alapgyakorlattal. Majd fél évvel később elmentem egy órára és kiderült, hogy jól megy, élvezem, sikerélményem van benne, így hamara  haladóórákon találtam magam, ami pedig egyenes a képzésig vezetett. Fontos volt számomra a hiteles indiai mester, akinek egyáltalán nem voltak elszállt spiri-guru nézetei, hanem hagyta, hogy mindenki a maga tempójában és érdeklődésében vegyen ki annyit a programból amennyit szeretne. Igazából megerősítést adott azzal, hogy az emberi jól-létet mennyiféleképpen érhetjük el, akár mozgásformák gyakorlásával is. Amit teszünk a testünkkel, az hat a lelkünkre és fordítva. A jóga nagyon jó eszköz arra, hogy kapcsolatba kerüljünk saját magunkkal és megtanuljunk ráhangolódni az érzéseinkre, érzeteinkre.

Sokszor nehéz beépíteni a mozgást az életünkbe. Szerinted hogyan lehet egy hatékony rutint kialakítani?
Úgy gondolom, mindenkinek más válik be, más mozgásforma, más időpont. Fontos, hogy úgy építsük be a napunkba, hetünkbe, hogy az ne kényszer legyen, hanem valóban örömöt okozzon és igazodjon az életvitelünkhöz. Nekem a munka előtti/utáni séta az alap és ehhez próbálok még heti háromszor valamit beiktatni, de nem stresszelek rá, ha úgy alakul, hogy nem fér bele.

Miért ajánlanád másoknak, hogy sportoljanak?
Sokkal egyszerűbb, szebb az élet utána. Nem otthon, barátokon, családtagokon vezetik le a feszültséget. Nagyon szuper és izgalmas új embereket lehet megismerni bárhova vagy bármit is jár sportolni az ember!

Petneházy Nóri, a Konnekt Tehetségprogram trénere

Nóri jelenleg rehabilitációs szakemberként dolgozik, illetve egy magánkórház egészségprogramját vezeti mint sportedző és terapeuta. 

Mesélj kicsit a sporthoz fűződő viszonyodról!
A sport a véremben van gyerekkorom óta. Édesapám jégkorongozott, édesanyám úszott. Én jazzbalettel kezdtem 5 évesen, majd 6 évesen elkezdtem úszni. 9 évesen ennek kombinációjaként kezdtem szinkronúszni, ami szerelem lett és versenyszerűen 10 évig tartott. Többet kaptam ettől a 10 év évtől, mint amire számítani lehet. Ma biztosan nem lennék az a küzdőszellem, ha nem sportoltam volna. A szinkronúszás után táncolni kezdtem a Madách Musical Tánciskolában, ahol egészen a színpadi darabokig jutottam. 

Jelenleg saját testsúlyos edzéseket végzek és futok. Kipróbáltam a cross fitet, funkcionális tréninget, trx-et is.

Mit kaptál a sporttól, és hogyan jelenik ez meg a szakmai életedben?
Kitartás! Csapatmunka! Adaptáció! A szakmámban soha sem volt számomra lehetetlen, mindig a megoldásra törekszem, a feladás nem opció. A csapatban, csapatért munka zsigerből jön számomra.

Alkalmazkodni pedig minden környezetben villámgyorsan képes vagyok, amiért nagyon hálás vagyok.

Van-e olyan mozgásforma, amit sosem próbáltál, de szívesen megtennéd? Melyik az?
Őszintén szólva – szintén a sportnak köszönhetően -, elég bátor vagyok, így amit akarok, azt kipróbálom. Díjugrattam, tereplovagoltam, síelek… talán a palackos búvárkodás, amit még kipróbálnék de nem tettem eddig. 

Miért tanácsolnád a fiatalabb korosztálynak, hogy kezdjenek el sportolni?
Azért mert a test nem felejt és mindent meghálál. Fiatalkorban lehet megadni a testnek és a pszichének az alapot, hogy később egészségesen szolgáljon minket, és azt tehessük, amit szeretnénk. Higgyétek el, hogy ha most nem sportoltok akkor később akadályokat fog ez okozni, hogy a testetek nem fogja tudni követni a szíveteket. Másrészről pedig annyi pozitív személyiségjegyet és élményt kaphattok a sporttevékenységek által, hogy mindenképpen érdemes rá energiát és időt szánni. Hajrá!

Stumpf Kata, Konnekt Egyesület társalapító

Kata 8 évesen kezdett el szinkronúszni, majd több mint tíz éven keresztül hordta a válogatott melegítőt különféle versenyeken, köztük VB-n és EB-n is.

Mit adott neked a sport és hogyan jelennek ezek meg a szakmai életedben?
Megtanított beosztani az időmet. Amióta az eszemet tudom mindig rendszer volt a napjaimban, tudtam, hogy mikor van edzés, tanulás, pihenés. Ez segít most is tervezni. Persze az ember áteshet a ló túloldalára, olyankor inkább azt kell megtanulni, hogy hogyan tudjon ‘”semmit tenni”.  Ugyanígy a célkitűzés is az életem része volt mindig. 

Amikor az ember egy VB-re készül, akkor azt pontosan olyan, mint amikor munkában is egy nagy mérföldkőre vagy eseményre készül. Ugyanúgy megjelenik a nagy cél és az ahhoz vezető kis lépések. Alkalmazkodni kell nem várt körülményekhez útközben, vagy észre kell venni, hogy máshogyan megy valami a gyakorlatban, mint azt elterveztük.Aztán megtanított a sport tiszteletre. Ahogy az edzőket, bírókat, versenytársakat tisztelni kellett.

Szerinted milyen kapcsolat van a személyes fejlődés és a sportolás között?

Nem tudom milyen lennék, ha nem lettem volna élsportoló. Az biztos, hogy a tűrőképességem, munkabírásom nem lenne ezen a szinten.

Az is biztos, hogy a sportolói lét egy burok. Szerintem nagyon fontos az, hogy az ember megtalálja, hogy mikor hagyja abba, és azt is, hogy mikor milyen szerepet tölt be az életében a sport. 

Manapság milyen szerepet játszik a hétköznapjaidban a mozgás?
Egy rövid időre abbahagytam, de pár éve újra szinkronúszom, és masters versenyekre járunk. Én nagyon hálás vagyok azért, hogy van egy sport, amiben profi vagyok, egy közeg (a víz, az uszoda) ahol nagyon otthon érzem magam, és persze azért, hogy van valami ami ennyire ki tud kapcsolni a hétköznapokban.

Miért tanácsolnád a most még általános iskolás, középiskolás korosztálynak, hogy ők is legyenek aktívak és vegyenek részt különböző sporttevékenységekben?
Egyrészt, mert nagyon jó közösséget ad. Másrészt, mert szüksége van rá a testednek. Harmadrészt, mert olyan dolgokra tanít meg (csapatmunka, célkitűzés, küzdés…) amik nagyon jól fognak jönni az életben. És persze: tök nagy örömöt ad.


Még több sportos sztori a Konnekttől: egy régebbi interjúnk Kovács Zsuzsi szervezőnkkel, aki hároméves korában került először kapcsolatba a sporttal, illetve egy Konnekt LIVE beszélgetés Kemény Dénes válogatott vízilabdázóval, edzővel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük