A Konnekt trénerei idén egy egész képzéssorozatot vezényeltek le online a Tehetségprogram keretén belül. A program részleteiről már beszélgettünk Fazekas Nórával, most pedig Bálind Martina, a csapat egy másik tagja osztja meg gondolatait azzal kapcsolatban, hogy milyen volt ebben a formában fiatalokkal végigmenni a folyamaton.
Változatos, gyakorlatias
Minden alkalmat igyekeztünk nagyon gyakorlatiasan felépíteni, hiszen nem tárgyi tudást akartunk átadni, hanem a diákok erőforrásaira építkezve szerettünk volna haladni. A forgatókönyvet a diákok igényeihez igazítottuk; az alkalmak részei voltak a játékos, eltérő csoportdinamikájú feladatok. Voltak olyan gyakorlatok, amelyek párban, voltak olyanok, amelyek egyénileg, illetve kisebb-nagyobb csoportokban, esetleg csoportszinten zajlottak. Ez a megszokott keretek között is nagyjából így alakult volna.
Milyen feladatokkal találkoznak a résztvevők egy konnektes tréningalkalmon?
- „rapid-randi”: páros feladat, amelynek célja az ismerkedés, az egyéni készségek átbeszélése különböző kérdések mentén
- házi feladatok: egyéni feladat, amelynek részei a saját készségek feltérképezése, interjúkészítés egy-egy érdekes szakterület képviselőjével, saját címlap alkotása a jövőképről
- teljes körben: Human Bingo; visszajelzés nyilvános szavazással
Az online térhez igazodva igyekeztünk hasznos felületeket behozni: kevés, de változatos platformokat használtunk, hogy ne csupán egy térben történjen minden. Arra azonban érdemes figyelni, hogyha több eszközt használunk, akkor ne essünk túlzásba, mert az szétdarabolja a résztvevők figyelmét. Mi Miro-t, Google Jamboardot, a dokumentumok megosztására pedig Facebook-csoportot használtunk.
A titok a rugalmasság
Legyen online vagy offline, a tematika és a gyakorlatok meghatározásakor mindenképp szem előtt kell tartani azt, hogy hányan fognak részt venni a tréningen, milyen hosszú az időtartam és ki a célközönség. Mivel a Tehetségprogram egy tréningfolyamat volt, különösen figyeltünk arra, hogy éppen hol tartunk az úton, hiszen ettől függ, hova tesszük az adott alkalom fókuszát.
De miért is fontos ez? A folyamat elején a résztvevők kevésbé ismerik egymást, így értelemszerűen nem tudnak annyira könnyen egymáshoz kapcsolódni egy feladat során, mint a folyamat későbbi szakaszaiban.
Mindig figyelembe kell venni, hogy az adott tréninggel hova szeretnénk eljutni. A Tehetségprogramnál a diákokkal ezt “együtt” határoztuk meg, hiszen az előzetes motivációs beszélgetésben mindenkinél felmértük, hogy milyen elvárásaik vannak a programmal kapcsolatban. A várakozások között volt például, hogy a diákok szerették volna jobban megismerni önmagukat, közelebb akartak kerülni ahhoz, amivel foglalkozni szeretnének, illetve megtalálni azt, hogy merre van tovább.
Ha több alkalomról van szó, akkor legyen a sorozatnak egy átfogó íve, például legyenek visszacsatolások a korábbi alkalmakra.
A tematika felállítása során alaposan át kellett gondolnunk, hogy hogyan lehet átalakítani egy gyakorlatot úgy, hogy az online térben is ugyanazt az eredményt kapjuk, ha pedig egyáltalán nem találtunk valamit működőképesnek, teljesen át kellett írnunk a tantermi gyakorlatunkat.
Ami biztosan minden tréningnél működik, és szerintem különösen fontos az online térben az nem más mint a rugalmasság, hiszen van úgy, hogy a tréning közben kell alakítani a folyamaton.
Ezt segítette, hogy minden alkalmon több tréner dolgozott együtt. Így tudtunk egymásnak visszajelzést adni, hiszen ennek a kérdése az online térben különösen nehéz, főleg, ha a résztvevők nem kapcsolnak kamerát, ami bármikor előfordulhat.
Közös megállapodás a közös élményért
Ha már kikapcsolt kamera: az alkalmak/alkalom elején kössünk közös megállapodást a résztvevőkkel, hogy milyen etikett szerint fog zajlani a tréning, így a közös elvárások már a legelején tisztázva lesznek.
Ilyenek lehetnek a közös szabályok:
- figyeljünk a másikra, amikor beszél, de hagyjuk egymást szóhoz jutni
- vegyük komolyan a tréningeket és a másik mondandóját
- adjunk egymásnak visszajelzést
- legyünk őszinték
- mikor kapcsoljunk kamerát (például csak akkor, ha felszólalnak, esetleg egész végig stb.)
- tartsuk be a szüneteket
A Konnektnél különösen fontos szempont, hogy a diákok a trénereknek ne tanárként tekintsenek, és nem is a szüleik vagyunk, nem kötelező programon vesznek részt – ezek segítenek megalapozni a hangulatot, azonban ez egy vékony határvonalat is jelent a vezetői szereppel a másik oldalon.
Bizalmat kiépíteni persze nehezebb volt, mintha kéthetente személyesen találkoztunk volna, de szerintem ezt sikerült jól megugranunk. Azt tapasztaltuk, hogy személyes programok során ez hamarabb és könnyebben megtörténik, de erre számítottunk is a többiekkel.
Motiváció a monitoron keresztül
Kihívás volt, hogy a visszahúzódóbb embereket motiváljuk, de ezért is volt fontos a kis létszámú csoport és a több tréner közös munkája. Minden csoportban lesznek olyan emberek, akiknek nagyobb szükségük van az egyéni figyelemre. Számukra fontos, hogy tőlünk, trénerektől érezzék a támogatást, hogy tudják, számítunk a részvételükre és még jobb, ha ez a kortársaktól, a többi résztvevő oldaláról érkezik.
A tréner sikerélménye
Végül beszéljünk egy kicsit arról is, hogy mit viszek magammal haza egy-egy alkalom után. Számomra mindig a legnagyobb sikerélmény, ha látom, hogy a résztvevők hová jutottak el, amikor érzem, hogy ők is kaptak, vagy felfedeztek önmagukban valamit, mernek jobban kinyílni és megmutatni magukat.
A Tehetségprogram közösségébe igyekeztünk bevezetni a visszajelzés kultúráját, és klassz volt látni, hogy milyen értékes meglátásaik voltak a diákoknak, amiket át is mertek adni egymásnak.
Bálind Martina HR-es szakmája mellett 2017 óta foglalkozik coachinggal, egyéni és csoport szinten, többek között pályakezdési és -váltási dilemmákkal, egyéni karrierutak támogatásával. A Konnektben a Hova Tovább? pályaorientációs workshopok projektvezetőjeként tevékenykedik.