Mindenkinek van valamilyen célja az életben. Szeretnénk bekerülni egy jó egyetemre, világkörüli útra menni, családot alapítani. A célt sokszor úgy érezzünk könnyen megfogalmazzuk, csak a megvalósítással akadnak komoly problémáink. De valóban egyszerű meghatározni a céljainkat? Lehet, hogy a célkitűzés menetében hibázunk, és ez okozza a sikertelen eredményeket? Németh Biankával és Miklya Attilával, szervezetpszichológusokkal beszélgettünk a célokról és a helyes célkitűzésről.
Bianka szervezetpszichológusként végezett, majd két évig facilitátorként dolgozott a Demola Budapest innovációs laborban. Jelenleg a munkája során marketinggel foglalkozik és workshopokat, tréningeket tart. Attila még pszichológus hallgató az ELTE PPK Munka- és Szervezetpszichológia mesterszakán, illetve facilitátorként dolgozik a Demola Budapestnél. A feladata az, hogy hallgató csapatoknak segítsen a semmiből valamit teremteni. Ehhez az első lépés mindig az, hogy jól működő csapattá formálják őket – ami közös munka.
Hogyan kerültetek kapcsolatba a tudatos célkitűzés témakörével?
Bianka: Nagyjából akkor történt ez meg, amikor már sokadszorra éreztem azt, hogy hiába teszek valamiért éjt nappallá téve, valahogy mégsem sikerül elérni. Tehát megálljt parancsoltam magamnak a nagy “csinálásban” és végiggondoltam, hogy mi az ami nem működik. Például túl tágak és absztraktak a magam elé kitűzött célok. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy biztosan vannak célkitűzéssel foglalkozó technikák.
Attila: Az ember először unatkozik, aztán megtetszenek neki dolgok, aztán túlvállalja magát, aztán el kell döntenie, hogy a sok lehetőségből mit is akar elérni. Mindent nem lehet egyszerre, tudni kell szelektálni a lehetőségek között. Ezzel két éve szembesültem először, és azóta is tanulom.
Miért és hogyan ajánlott leírni a megvalósítani kívánt céljainkat?
Bianka: Azzal, hogy leírod a célodat, már egy kicsit közelebb hozod magadhoz, kézzelfoghatóvá válik, még ha csak egy darab papír formájában is. Ezt ki lehet tenni a falra, polcra, pénztárcazsebbe. Így pedig folyton a valóságod része lesz, ami biztosít egyfajta motivációs erőt is, hogy “Itt van, most hogy állok ezzel? Milyen lépéseket tettem ma ezért?” Ha hosszú távú céljaink vannak arra mindenképp figyeljünk, hogy le tudjuk bontani őket olyan szintre, amiért már ma tudok tenni. Legyen specifikus, mérhető és elérhető. Például hiába szeretnék majd az Amerikai Egyesült Államok elnöke lenni, ez már nem fog sikerülni.
Attila: A hosszú távú célok konkrét, elérhető rövid távú célokra fordítása mindenképp segít. Mit tudsz tenni holnap, a jövő héten a céljaidért? Ki tud segíteni neked? Nekem a legnehezebb feladat az volt, hogy megtanuljak segítséget kérni.
Milyen részletekre kell odafigyelni a megfelelő cél kiválasztása során?
Bianka: Azt gondolom, hogy azt hisszük magunkról nagyon jól tudunk tervezni 4-5 évre előre. Holott az emberek többsége maximum egy évre tud előre gondolkodni, átlátni nagyobb mérföldköveket. Ezért célkitűzésnél érdemes éves időintervallumban gondolkodni. Ha az a célom, hogy öt éven belül Svédországba költözzek, akkor erre az évre felállíthatom magamnak, hogy megtanulok alapfokon svédül. Egy másik szempont, ami már előkerült az elérhetőség.
Attila: Hosszú távú céloknál mindig a belső hangra figyelek. Sokáig azt gondoltam, hogy idealista vagyok és a céljaim túlságosan nagyra törőek – ez persze egy csomó bizonytalanságot okozott (és okoz még mindig). Aztán mondták néhányan a környezetemben, hogy ők ebből kívülről csak a céltudatosságot látták. Ez jól esett, és a hosszú távú céljaimban még mindig az idealizmusra törekszem. A rövid távú célok megfogalmazásába tör be a realizmus. Belefér az időmbe? Vannak rá eszközeim? Tudom, hogy kell megcsinálni? Ezek a szűrők kegyetlenek, de a rövid távú célokat muszáj átpréselni rajtuk.
Mennyire érdemes felaprózni a céljainkat? Inkább kisebb mérföldköveket érdemes megugrani, vagy szüksége van az embernek egy (vagy több) nagyobb célra is?
Bianka: Szerintem mint mindennél itt is a két dolog kombinálása lesz a nyertes. Szükség van nagyobb célokra, hogy lássam merre haladok, mi az irány, de ha csak ilyenekből van 10-20 darab, egyikből sem lesz soha semmi. Ehhez kellenek a kisebb, specifikusabb célok, hogy legyen sikerélmény, legyen haladás. A másik oldalról: ha csak kis, rögtön elérhető, megvalósítható céljaim vannak, és nem dolgozom valami nagyobb felé folyamatosan elveszítem a fókuszt, lelkesedést.
Milyen gyakorlati technikák léteznek, melyek segíthetik a célkitűzést, majd ezt követően a célok megvalósulását? Milyen módon fejti ki hatását az adott módszer?
Bianka: A #konnektworkshopon megnézzük az “okos célokat”, azaz a SMART célokat. Minden betű egy jellemzőjét mutatja be a helyesen megfogalmazott célnak. S – specifikus, M – mérhető, A – elérhető, R – realisztikus és T – időhöz kötött. Ha arra törekedsz, hogy a célkitűzés során beépítsd ezeket a jellemzőket, azt tapasztalhatod majd, hogy eredményesebben tudsz a céljaid felé haladni, mert tudod hogyan valósítsd meg őket.
Attila: Nincs jó technika gyakorlás nélkül, és ez a célállításnál halmozottan igaz. Ha akkor kezded el a céljaidat, feladataidat rendszerezni, amikor a legnagyobb szükséged van rá, akkor a kezdeti bénázás miatt kudarcba fullad az egész. A kezdeti bénázás szerintem kihagyhatatlan, ezért érdemes még ma elkezdeni.
Mik a leggyakoribb hibák, amibe beleesnek az emberek, amikor célkitűzéshez érkeznek?
Bianka: Hogy nem tűznek ki célokat. Vagy ha igen akkor ezek többnyire absztrakt, általános, távoli vagy a jelen állapotunkhoz képest elérhetetlen célt fogalmazunk meg magunknak. Ezekkel az a baj, hogy hamar elvesztik a motiváló erejüket, alacsony a kontrollunk felettük, valamint nincs folyamatos megerősítés, hogy “igen ez az haladok a célom felé!”.
A pályaválasztás előtt álló középiskolásoknak mi az a három dolog, amit mindenképp érdemes megjegyezniük az eredményes célkitűzéssel kapcsolatban?
Bianka: Ha visszaemlékszem arra mikor én voltam középiskolás akkor talán azzal kezdeném, az egyik legfontosabb dolog, hogy valóban TE saját magadnak tűzd ki a céljaidat. Ennek azért van jelentősége, mert ha hagyod, hogy mások tegyék meg ezt helyetted, akkor sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem fogsz tudni azonosulni a célokkal. A többit pedig már érintettük: elérhetőség és specifikusság.
Attila: 1. Tanulj meg ünnepelni. Ha valamit elérsz, légy büszke rá: írd fel egy cetlire és ragaszd ki a szobádban! 2. Priorizáld a céljaidat: mi a fontos, mi a sürgős? 3. Az emberek állandóan elrontják. A legtöbb dolog, maibe belekezdtem, kudarcba fulladt. A csalódottság nagyon erős érzés, ilyenkor kell beszélgetni másokkal!
Hogyan álljunk fel, ha egy célunk nem valósul meg, valamilyen oknál fogva elérhetetlenné válik számunkra? Mi a legfontosabb, amit ilyen esetben tennünk kell?
Bianka: Ez nagyban függ attól is mekkora, illetve milyen fontos célról beszélünk. Például nem vettek fel arra az egyetemre ahova két éve készülök. Ez sokk, csalódás. Ilyenkor próbáljunk objektíven tekinteni a történtekre, ne merüljünk az önmarcangolás vagy önsajnáltatás mocsarába. Nézd meg, hogy mit tehetsz: vársz egy évet, javítasz azon ami nem sikerült? Jelentkezel költségtérítésesre? Kipróbálod magad ott, ahova felvettek és megnézed, hogy passzol-e hozzád? Kihagysz egy évet és dolgozol, önkénteskedsz? Minél hamarabb sikerül a lehetőségekre fókuszálnod, annál hamarabb sikerül majd felállnod.
Attila: Én ilyenkor mindig fókuszt váltok: ha a munkában ért csalódás, koncentrálok egy kicsit a zenére vagy a tanulásra. Egyszerre nem lehet mindenben kudarcélmény!
Az eredményeket és célokat nem érdemes másokhoz hasonlítani, hiszen mindig az egyéni fejlődést és vágyakat kell szem előtt tartani. Mire figyeljenek oda a diákok a célkitűzés során, melyek a leginkább árulkodó jegyek, ha valaki befolyásolni szeretné őket a jövőbeni céljaik kitűzésében?
Bianka: A legnyilvánvalóbb, ha a célok nem tőlem jönnek. Nem én fogalmazom meg magamnak hanem valaki más. Érdemes azt is megnézni, hogy egy adott cél lelkesít-e, megmozgat-e vagy inkább csak frusztrál, szorongok tőle? A cél motivációja is árulkodó lehet: csak azért akarok ötösre érettségizni biológiából, hogy bizonyítsak a barátaimnak?
Attila: Legtöbbször nem tűnik fel, hogy befolyásolnak. Carol Dweck elmesélt egy könyvében egy izgalmas példát: ha Pistikét az anyukája gyakran úgy dicséri meg, hogy “de okos gyerek vagy, Pistike!”, akkor abból azt fogja megtanulni, hogy csak akkor okos, amikor éppen valami sikerül neki. Miért? Mert Pistikének gyakran nem sikerülnek dolgok, ilyenkor anyukája nem dicséri meg az eszét, és ebből teljesen logikusan következtet arra, hogy akkor ő bizony nem okos. Pistike anyukája nem akart rosszat, de mivel a sikert és nem az erőfeszítést dicsérte, kisfia gyakrabban érzi butának magát, mint okosnak. Ez egy biztos árulkodó jel: ha körülötted az emberek a sikereiket méregetik egymással, akkor az téged is befolyásol.