Konnektről őszintén: “a hibáinkból tanulunk, ezáltal jobban megismerjük önmagunkat”

/ Kérdezz!Felelek, KonnektLife

Popper Elizával, a Konnekt Egyesület egyik alapítójával készítettünk interjút, akiről többek között kiderül, hogy musical színész helyett miért lett belőle szabadúszó tréner, valamint mi motiválta az Egyesület létrehozásában.


Te hogyan találtad meg a pályádat? Mennyire volt nehéz megtalálni a saját utad?

Én azt gondolom, hogy életünk során folyamatosan keresünk – új célokat, álmokat, pályát. Hogy van-e egy pálya, amit meg kell találni, nem tudom. Én mindig is a “Ha volna két életem…” dalt dúdoltam magamban, és szívesen lettem volna egyszerre újságíró, musical színész, üzletember és diplomata is.

Az elmúlt közel 10 évben azonban trénerként dolgoztam civil szervezetek, cégek és európai uniós intézmények számára. A tréner szakma nem olyasmi, amit gyermekkorban dédelget az ember, sőt, én azt se tudtam, hogy ilyen életút létezik. Még 2008-ban részt vettem egy nemzetközi képzésen Macedóniában, ahol lenyűgözött az újfajta oktatás, amivel ott találkoztam: az informális tanulás világa. Akkor fordult meg először a fejemben, hogy szívesen vezetnék én is hasonló képzéseket fiatalok számára – úgy éreztem, hogy valahogy illik hozzám a szakma, jó lennék benne.

Emlékszem a felismerésre, amikor rájöttem, hogy valóban ezzel kell foglalkoznom. Egyszerűen akárhányszor képzői szerepben voltam, azt éreztem, hogy az vagyok, aki lenni szeretnék. Bármilyen kihívással találkoztam a munka során, biztos voltam benne, hogy meg tudom oldani.

Egy újfajta magabiztossággal találkoztam, ami addig nem volt jellemző rám az élet más területén. Tudtam, hogy jó vagyok abban, amit csinálok. Ez párosult a szenvedéllyel: egyszerűen imádtam minden pillanatát a munkámnak. Bármennyi energiát bele tudok fektetni egy képzésbe, hiszen látom a munkám gyümölcsét: megtapasztalom a résztvevők fejlődését, részese vagyok az inspirálódásuknak. Érzem, hogy hatással vagyok másokra. Számomra ez a fontos.

Szerintem a kulcs, hogy mindenki megtalálja az alkotóelemét: amiben jó, ami könnyedén jön számára, ami inspirálja. Erről Sir Ken Robinson írt is egy nagyon érdekes könyvet – érdemes elolvasni. Számomra a tréning az alkotóelemem. Rengeteg pozitív energiát tudok meríteni belőle, tele vagyok kreativitással, miközben dolgozom. Minden egyes pillanata öröm számomra. Sok szakmába belekóstoltam, de soha, semmilyen más közegben nem éreztem azt, amit képzés közben. Ez mutatta meg számomra, hogy nekem ezen az úton kell tovább mennem.

Kik és hogyan segítettek, álltak melletted ezen az úton?

Számomra a legfontosabb az volt, hogy a szüleim támogatnak, bármilyen utat is választok. Az elmúlt évek során számos munkakört kipróbáltam – voltam marketing-kommunikációs gyakornok egy nemzetközi vállalatnál, ifjúságpolitikai vezető, fesztivál szervező, projektmenedzser, de álmodoztam írói és musical színész pályáról is. A szüleim még akkor is mellettem álltak, amikor 18 évesen a modellkedést, mint karriert szerettem volna kipróbálni. Fontosnak tartom a szülői támogatást és bíztatást. De talán még fontosabbnak, hogy  hagyják, hogy elkövessük a saját hibáinkat – hiszen a hibáinkból tanulunk, ezáltal jobban megismerjük önmagunkat és közelebb kerülünk ahhoz az úthoz, ami igazán nekünk való. Szerintem fontos, hogy merjünk újrakezdeni. Ha valami nem válik be, sosem késő, mindig lehet változtatni – és erről csak és kizárólag mi döntünk.

Szerintem nem szabad, hogy a szülői vagy társadalmi elvárások befolyásoljanak, hiszen ez a mi út keresésünk, ez csak rólunk szól.

Milyen hiányát láttátok az oktatási rendszernek, honnan jött a Konnekt Egyesület alapgondolata?

Emlékszem még arra az időszakra, amikor lelkesen és izgatottan bújtuk a felvételi kisokost, nézegettük az egyetemeket, a szakokat, álmodoztunk arról, hogy “mik leszünk, ha nagyon leszünk”, és a döntés pillanata vészesen közeledett. Megmondom őszintén, hogy az én felvételi sorrendem hasraütésszerűen alakult, és úgy láttam, hogy körülöttem mindenki teljesen random faktorok alapján dönt. Nem volt valós információnk arról, hogy mi vár ránk a középiskola után. Nem tudtuk, hogy hogyan tanítanak a különböző intézményekben, nem tudtuk, hogy igazából mivel is foglalkozik egy pl. nemzetközi gazdálkodást elvégző fiatal. Az egyetemi nyílt napok ugyan betekintést nyújtanak, de az egy marketing fogás is, tehát nem mutatja meg a valós hétköznapokat.

A valós információk hiánya mellett pedig azt láttuk, hogy nincs kihez fordulni, nincs kitől kérdezni, illetve a középiskolások zöme nem ismeri önmagát. Az oktatási rendszer nem segíti elő az önismeretet, ami elengedhetetlen része egy ilyen hatalmas és meghatározó döntésnek.

Ezeknek az ötvözetéből ered a Konnekt Mentorprogram gondolata. A program során 20-30 év közötti fiatalok mentorálják a középiskolásokat, segítik őket önmaguk megismerésében, közösen keresve válaszokat a diákok kérdéseire, hogy valós információk alapján tudatosabb döntést hozzanak a jövőjükkel kapcsolatban. Fontosnak tartottuk, hogy a mentorok ne egy tanár vagy szülői szerepet töltsenek be – korban közelebb álljanak a diákokhoz, hogy egy barátra lelhessenek a mentorban, aki segíti őket az útkeresésben.

A Konnekt Egyesület keretein belül jött létre a Mentorprogram. Mi úgy véljük, hogy számos olyan társadalmi probléma van, ami megoldható nagy rendszermegváltó lépések nélkül is. Az oktatási rendszert megváltoztatni jelenleg nem tudjuk.  De tudunk mi, hétköznapi emberek is tenni azért, hogy környezetünkben pozitív hatást hozzunk létre.

Az Egyesületet azért hoztuk létre, hogy az ernyője alatt különböző társadalmi problémákra keressünk megoldást. Az alapgondolat az, hogy bárki behozhat projektet, és a Konnekt ernyője alatt kipróbálhatja, megvalósíthatja.  

Mi egy csoport fiatal vagyunk, akik mind egy élhetőbb Magyarországról álmodnak…és nem csak álmodnak, tesznek is érte.

Mik voltak a nehézségei annak, hogy álomból valóság legyen?

Szerintem álom és valóság között igazából csupán az elhatározás áll, az elhatározást egy nagyon részletes “to do” lista követi, onnantól kezdve pedig időt és energiát kell áldozni abba, hogy eljussunk a célunkhoz. Persze rengeteg nehézség akad: mivel mi ezt önkéntesen csináljuk, munka vagy tanulmányok mellett, ezért sokszor nehéz időt találni arra. Amikor valamit önkéntesként csinálsz, senki nem noszogat, hogy most már igazán kell ezzel foglalkoznod – csupán önmagad és társaid bíztatására számíthatsz. Eredetileg első évben 100 diákkal akartunk indulni, aztán rájöttünk, hogy ez nem lehetséges. Ekkor majdnem egy egész évvel eltoltuk a kezdést. Végül rájöttünk, hogy ha nincs kapacitásunk 100 diákkal indulni, akkor induljunk kicsiben. Csináljunk egy teszt évet, 20 diákkal. Nézzük meg, hogyan működik, tanuljunk belőle, és növekedjünk később. Ez a módszer bevált – rengeteg tanulságot vontunk le a tesztévből, és jó volt mindezt egy családiasabb közegben megélni, ahol a visszajelzések nagyon fontos szerepet játszottak.

Mi szerettük volna bebizonyítani, hogy bárki tehet azért, hogy környezetében pozitív változást indítson el – nem kell hozzá rengeteg pénz vagy fontos pozíció. Mi a programot önerőből, saját időnk és energiánk befektetésével hoztuk létre. Bízunk benne, hogy ezzel tudtunk inspirálni másokat is arra, hogy saját környezetükre hatással legyenek.

A Konnekt egy önkéntes szervezet. Hogyan tartjátok mégis motiválva a tagokat?

A legfontosabb, hogy a tagjaink mind hisznek a Konnekt céljában. Ez nélkülözhetetlen.

Olyan emberek vesznek körül, akik mind ugyanazt szeretnék elérni, és ez köt minket össze. Nagyon sokszínű a csapat és rengeteget tanulunk egymástól. Emellett fontos vezetőként látni a személyes motivációkat, és kellő teret adni az egyéni fejlődésnek.

A Konnektben mindenki azzal foglalkozik, amivel szeretne – év elején mindig megbeszéljük közösen, hogy ki miért szeretne felelni, hol látja önmaga fejlődését. Fontos megtalálni az egyensúlyt a “kötelezően elvégzendő feladat” és a saját ötletek megvalósítása között. Emellett mi úgy láttuk, hogy motiválja a tagokat, ha bevonjuk őket a fontosabb döntésekbe, kikérve a véleményüket.

Hogyan alakult az egyesület és hogyan változott az összetétele az elmúlt évek alatt?

A Konnekt Egyesület 2015-ben 10 fővel alakult. Ez az első évben nagyon lecserélődött, összesen 4 ember maradt az eredeti csapatból. Ennek az oka főleg az volt, hogy eleinte nem tudtuk pontosan, hogy milyen irányba fog menni a szervezet, mennyi energia befektetéssel jár majd, illetve a tagok mind fiatal huszonévesek voltak, akik közül többen is vidékre vagy külföldre mentek tanulmányok vagy munka miatt, és nem tudtak a Konnektben aktívan szerepet vállalni.

A második évtől kezdve viszont folyamatosan duzzadt a csapat – a korábbi mentorok vagy diákok csatlakoztak az Egyesülethez, mert szerettek volna aktívabban részt venni a szervezésben. Jelenleg 25-en vagyunk, illetve 2017 óta hárman munkatársként is be tudtak állni a szervezetbe. Ami különleges, hogy tagjaink között van 7 korábbi diákunk is (köztük néhányan még csak idén fognak érettségizni), akik ugyanolyan aktívan segítik a munkánkat és vesznek részt a döntésekben. Ez szerintünk nagyon fontos – mi is tanulunk tőlük, hiszen ők sokkal jobban ismerik a korosztályt, akikkel mi dolgozunk (hiszen maguk is közéjük tartoznak), és ők is rengeteget tanulnak, és ilyen fiatalon sok tapasztalatot gyűjtenek, ami nagyon hasznos lesz számukra a későbbiekben.

Mik a jövőbeni céljaitok?

2017-ben elindítottuk a Mentorprogramot Nyíregyházán is, és szeretnénk jövőre még több városba is eljutni. A célunk az, hogy egy hasonló program országszerte elérhető legyen fiatalok számára. Mi kidolgoztuk és folyamatosan tökéletesítjük a módszertant, most pedig szeretnénk átadni olyan fiataloknak vagy szervezeteknek országszerte, akik hisznek a Konnekt Mentorprogram céljában.

Emellett 2018 tavaszán sor fog kerülni az első Konnekt Live rendezvényre, ami egy állásbörzére hasonlító rendezvény, ahol cégek helyett közvetlenül szakmabeliekkel ismerkedhetnek meg az érdeklődők: a cél, hogy egy nap során rengeteg különböző szakma képviselőjével beszélgethessenek a fiatalok, kérdezhessenek bármit a szakmáról – mi volt az odavezető út, hogyan telik egy átlagos munkanap, mik a pozitívumai vagy hátrányai a szakmának, stb.

Végül, de nem utolsó sorban szeretnénk más társadalmi problémákra is választ találni, és szeretnénk ennek fényében további programokat elindítani.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük