Konnekt LIVE: az ember a szakma mögött – 3. rész

/ Kérdezz!Felelek

A UX Studio négy munkatársával is beszélgethetsz a Konnekt LIVE-on május 26-án. Győrffy Martina, Máté Anna, Simon Klaudia a UX designerek életéről és munkájáról mesél majd, Kovács Alexandra pedig a UX-et kutatói szemmel mutatja be. Olvasd el, hogy mit tanácsolnak a középiskolásoknak és ismerd meg őket kicsit a rendezvény előtt!


Mi volt az a pofon, ami nélkül nem lennél az, aki most vagy?

Anna: Ember tervez, …. ugye? Kemény lecke, de igaz. Meg kellett tanulni, hogy nem mindig az van, amit én szeretnék, vagy hogy vannak dolgok, amikre nincs ráhatásod. Lehet, hogy a gimiben a magolási készségek jól jöttek és el lehetett vele evickélni, de ez a való életben nem feltétlenül elég. Vannak olyan készségek, amelyeknek idő kell, hogy kialakuljanak. Igenis meg kell dolgozni azért, amit igazán szeretnél, akkor is, ha elsőre, másodjára, sokadjára nem jön össze. Ehhez pedig kitartás kell. Persze nem árt, ha van egy támogató háttér mögötted és összeszednek, amikor éppen magad alatt vagy. Ezekért az emberekért pedig legyél hálás és viszonozd te is nekik, amikor szükségük van rád.

Alexandra: Talán az, amikor az első munkahelyemen először szembesültem azzal, hogy közel sem kell annyi tárgyi tudást alkalmaznom, amennyit az egyetemen megtanultam, hanem sokkal másfélébb skillekre van szükségem (pl. kommunikációs és konfliktuskezelési technikákra stb.). Ezeket pedig nem tanítják az egyetemen, én nap mint nap új kihívások elé kerültem és emiatt sokat bizonytalankodtam önmagamban. Azt hittem, nem teljesítek elég jól, nem tanultam meg valamit jól, nem vagyok elég alkalmas erre a munkára. Ma már hálás vagyok ennek a tapasztalatnak, mert rengeteget tanultam belőle nem csak szakmailag, hanem önmagamról is. Rengeteget fejlődtem más területeken, és ennek köszönhetően sokkal gyorsabban tudok alkalmazkodni új helyzetekhez, nem ijedek meg az új dolgoktól. Tanulási lehetőségként tekintek rájuk és nem félelemmel.

Klaudia: Szerencsére vannak olyan barátaim, akik a szemembe mondják, ha valami, amit csinálok nagyon nem oké, vagy lehet máshogy kéne. Valószínűleg ezek nélkül soha nem változnék és fejlődnék, és nagyon nem az az ember lennék, aki ma.

Martina: Sokszor éreztem úgy, hogy valamiért ítélkeznek felettem. Ez nem egy nagy pofon volt, inkább sok kicsi. Nem értettem, hogy mi miatt lehet, és sokszor rosszul is esett, de nem csüggedtem igazán akkor sem és most sem, mert ez eléggé inspirál arra, hogy akarjam megmutatni másoknak, hogy sokfélék vagyunk, és ez mennyire jó dolog.

Mit üzennél a 17 éves önmagadnak?

Anna: Nyugi, van időd. Teljesen normális, ha még nem látod magad előtt kristálytisztán, hogy mit fogsz csinálni pár év múlva és nem tudod biztosra mi illik hozzád. Ne görcsölj azon, melyik egyetemet válaszd, mert lesznek olyanok, akik segíteni és támogatni fognak, akármi van. Találkozni fogsz olyan emberekkel, akiknek ugyanazok a problémái, mint neked és rájössz, hogy nem vagy egyedül. Sőt, van, akit te fogsz inspirálni. Bízz kicsit jobban magadban, hogy van érzéked a dolgokhoz és el fog jönni az az idő, amikor abból élsz, amit szeretsz csinálni.

Alexandra: Ne izgulj annyit egy rosszul sikerült vizsga miatt! Nem az elmélet, hanem a gyakorlat fog úgyis számítani (legalábbis az én szakmámban). Találj egy gyakorlati helyet, ahol kipróbálhatod magad, szerezz munkatapasztalatot, amint csak lehet. Próbálj ki minél több új dolgot, ebből lehet a legtöbbet tanulni.

Klaudia: Nyugi… a hobbidból egyszer még meg fogsz élni, akkor is ha még nem tudod, hogy ez egy szakma.

Martina: Ne foglalkozz annyit azzal, hogy mik az elvárások és a normák. Az tanáraid is csak emberek, nem tudhatják feltétlenül, hogy számodra mi a legjobb. Nem kell mindenkinek, például matektanárnak, orvosnak vagy jogásznak mennie, és nem is kell szégyenkezni emiatt. Nem vagy kevesebb azért, mert más dolgok érdekelnek, mint “Marcsi nénit”. Szerencsére arra a szakra mentem, ahova kizárólag a saját belső indíttatásomból szerettem volna, és voltak is, akik nagyon pozitívan támogattak, de sokan nem értették, hogy mit akarok kezdeni az életemmel.

Írd le a munkád egy teljesen elvont képpel?

Anna: Olyan, mint egy erdei séta. Mehetsz a kijelölt úton, de le is térhetsz róla. Van, hogy több út vezet ugyanoda. Szuper, ha van egy társaság, akivel együtt tudsz menni és meg tudjátok beszélni, melyik irányba menjetek tovább, de mehetsz egyedül is. Néha pedig kreatívnak kell lenni és meg kell mászni árkot-bokrot. Előfordul, hogy fárasztó, de a végén kárpótol az élmény, az eredmény és a látvány.

Alexandra: Az én munkám olyan, mint egy aranyásó. A fontos dolgok (insightok) el vannak rejtve a szem elől. A megfelelő eszközökkel (kutatási módszerekkel) a felszínre tudom őket hozni, letisztítani (leszűrni a lényeget, megkülönböztetni a nem releváns információktól), és egy csodás dolgot készíteni belőle (a kutatási erdményekre alapozva olyan terméket tudunk tervezni a felhasználóknak, amit örömmel és könnyen tudnak használni).

Klaudia: Mint amikor Chuck Noland (Tom Hanks) a Számkivetettben ottragad egy szigeten, és rengeteg problémamegoldás során a semmiből valamit felépít. És mivel a UX-ben az érzelmek is fontosak, Wilson sem maradhat ki soha

Martina: Olyan, mint játszani a rosszcsont kutyámmal. Imádom, odavagyok érte, de amikor rosszalkodik, és csak a tizenhatodik hívásra hozza vissza a labdát, de végre visszahozza…, na akkor imádom a legjobban.

Milyen három értéket tartasz a legfontosabbnak a munkádban?

Anna: Nyitottság, kreativitás, egymás segítésére való törekvés.

Alexandra: Empátia, kíváncsiság, rugalmasság.

Klaudia: Kreativítás, tanulásvágy, kitartás.

Martina: A lehető legjobb megoldásra való törekvést, az empatikus szemléletet és az egymást segítő hozzáállást.

Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?

Anna: Egyre ritkábban jellemző rám, hogy könyv formájában olvasom a tartalmakat, ha mégis, akkor mindig az aktuális van rám legnagyobb hatással. Ha egyet kell említenem, ami jobban megragadott az Sheryl Sandbergtől a Lean In, ezt nagyon sok ember kezébe nyomnám.

Alexandra: Brené Brown: Bátraké a boldogság. A könyv a szégyenről szól és arról hogyan álljunk ki bátran. Nagyon sokat segített a könyv abban, hogyan lépjek túl a félelmeimen, mind a magánéletemben, mind a szakmai élet folyamán. Kutatóként nagyon fontos, hogy vállajuk a bizonytalanságot, és előálljunk bátran a kétségek és bizonytalanságok közepette is. Nagyon ajánlom a Konnekt LIVE fiatal résztvevőinek (is)!

Klaudia: Mivel képtelen vagyok választani: John Steinbeck: Egerek és emberek, Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe, Samuel Beckett: Godot-ra várva

Martina: Nem is könyvet mondanék, rám leginkább a Nyugatos költők és verseik voltak a legynagyobb hatással. Imádtam az irodalmat, imádtam a verseket, óriási hatással voltak rám – annyira, hogy én is elkezdtem írogatni. Felszabadító érzés és inspiráló volt olvasni őket, valószínűleg megalapozták azt az attitűdömet is, hogy ne akarjak mindenáron egy begyepesedett, szűklátókörű világban élni.

Mi az a három dolog, amit mindig megcsinálsz reggel?

Anna: Amit biztosan megcsinálok minden reggel: hidratálóval + fényvédővel bekenem az arcom, megreggelizem és fejben felkészülök az aznapi teendőkre.

Alexandra: Priorizálok. Átnézem a naptáramat, az emailjeimet, iszom egy teát, és megbeszélem a csapatommal, hogy mik az aznapi teendők.

Klaudia: Csekkolom az időjárást, megnézem milyen sorozatrész jön ki aznap, kávé.

Martina: Kávézom, nyüszögök, hogy milyen korán van és gyönyörködöm a sárga függönyön átszűrődő reggeli fényben.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük