Konnekt beveszi Szegedet – egy csapatépítő hétvége margójára

/ KonnektLife

A Konnekt kezdete óta egy kis, balatoni nyaralóba jártunk le, hogy kiszakadva a városi nyüzsgésből igazi, minőségi időt szánjunk az  ötletelésre, tervezésre, de leginkább egymásra. Az elmúlt egy évben duplájára, 25 főre nőtt a szervező csapatunk, ami nagy ajándék az évközi munkában, de a csapatépítő tervezésekor szembesültünk a kihívásaival is. Rá kellett jönnünk, hogy Balatonon már csak akkor férünk el, ha a föld minden szegletét hálózsákok borítják. Jó móka lett volna, de beláttuk, a szervezet szintet lépett. Így keveredett egy osztálynyi Konnektes Szegedre. Stumpf Kata írása.


Hogy miért pont Szeged? Nos, becsuktuk a szemünket és ráböktünk a Magyarország térképre. Na persze nem így volt. Ahogy idén Nyíregyházán elindult a program, szeretnénk ha jövőre újabb vidéki városokban, köztük Szegeden is beindulnának a kapcsolódások. Ehhez viszont az kell, hogy ismerjük a várost, az ottani ifjúsági szervezeteket és ami a legfontosabb, találjunk pár elhivatott, helyi koordinátort. Összekötöttük hát a mókát, a munkát és a missziót. Jártál-e már Szegeden? – tettük fel egymásnak a kérdést mielőtt megérkeztünk volna. Mint kiderült valahogy mindenki találkozott már a várossal. Egy színházi előadás kapcsán, egy szegedi edzőtábor miatt vagy csak átutazva. A halászlé tutira megvolt mindenkinek.

A lecke fel volt adva: ismerd meg a várost fél nap alatt több mint húsz fővel úgy, hogy később ne csak a monumentális dóm képe ugorjon be, hanem élmények és információk is legyenek a látványosságok mögött. Meg egyáltalán, egy kis személyes kapcsolódás a “szögediekkel”. Hogyan oldja meg egy jó Konnektes ezt a feladványt? Játszótérré változtatja a várost. Így történt, hogy Hanna és Kristóf, a két játékmesterünk irányításával csapatokban versenyeztünk egymással, hogy állomásról állomásra jutva – az egyes helyszíneket elérve éppen elég érdekes információt megtudva az adott nevezetességekről –  és az útközbeni kihívásokat teljesítve ki jut el előbb a célig. Azaz az ebédig.

A legkisebb ház Konnektes szemmel.

Ki kerülőúton, ki kreatívan csalva, ki pedig tökéletesen teljesítve, de végül mind megérkeztünk. Útközben pedig beszélgettünk helyiekkel, utánanéztünk nevezetességeknek, és óriásra nyílt szemekkel figyeltük Szeged minden szegletét, hogy találjunk “legzöldebb dolgot”, “legszebb tárgyat”, “legédesebb reklámot” vagy épp “legkisebb házat”. Megismertük a Dómot, a Színházat, a Széchényi teret, a Víztornyot. Ja, és ultimate kávéfanatikusaink lecsekkolták a Kék Elefánt Kávézót. Átment a rostán, meleg szívvel ajánljuk! Szeged pipa. Jöhetett A CSAPAT.

A Konnekt szíve-lelke a közösség. A színes egyéniségek, az értékeik és az álmaik. A határozott és a követő, az introvertált és az extrovertált, a kreatív és a megvalósító, a kocka és a művész. Szeretjük, ahogy tanulunk egymástól. És nem szeretjük, amikor megbántjuk a másikat. De van ilyen is. És lesz is. Célunk, hogy minél kevesebb. Ehhez viszont az kell, hogy ismerjük egymást. A másik múltját, jelenét, jövőjét és tudjuk hogyan kell együtt dolgoznunk. Hogyan tudunk mindannyian a lehető legjobban kibontakozni.

Hisszük, hogy az egész program akkor fog jól működni, ha mi magunk is jól működünk. Ezen az úton vagyunk.

A délután a megismerésről és a csapatdinamikáról szólt. Mindenki egy kérdést választhatott, amit mindenkinek feltett. Így történt, hogy a kedvenc mesefilmünk után a legnagyobb félelmünkről vagy a szüleinkkel való kapcsolatról meséltünk egymásnak. Ez az egyszerű feladat több mint egy óra folyamatos megnyílást, elmélyülést, meghatódást, nevetést adott. Közelebb hozott. Oké itt van ennyi színes személyiség, ennyi különböző életút, ennyi izgalmas álom. Hogyan tovább? Hogyan lesz ebből csapatmunka? Hogy nem fogunk széthúzni, önmegvalósítani, másikat elnyomni? Beszélnünk kellett arról, hogy mik az erősségeink és gyengeségeink. Milyen helyzetben működök én jól és milyenben ő? Mi az én szerepem a csapatban és mi az övé? És ha mindezt összeteszed, akkor mi az ami még mindig hiányzik? Mi a csapatmunkánkban a veszély, amire figyelnünk kell? Ezekre kerestük a választ. És ezzel kerültünk közelebb ahhoz, hogy majd a budapesti pörgésben, a Mentorprogram sodrásában, képesek legyünk majd csapatként jól dolgozni. Jobban. 

A csapatépítés másik nagy szelete a kikapcsolás. A közös nevetés, a közös főzés, a megtervezettség nélküli közös sodródás. Ez maradt estére. Így vált csapatfeladvánnyá a currys csirke húsz főre való elkészítése egyliteres fazekekban és így lett hasizomlázunk a nevetéstől, ahogy a google fordító magyarul felmondott dalszövegeit próbáltuk kitalálni. A totális megsemmisülés Britney Spears dalának az “ó babi” részénél jött.

Másnap szabadjára engedtük a gondolatainkat és becéloztuk magunkat azzal a kérdéssel, amit a diákjainknak és mentorainknak is felteszünk újra meg újra. Mi az a szükséglet amit látsz magad körül? És áradtak a post-itek. Jöttek gondolatok az online világ okozta elszigetelődésről, az önismeret hiányáról, a képességfejlesztés szükségességéről, a lelki egészségről, a polarizációról, az információhiányról… Mindenkiben van valamilyen ügy, szükséglet, ami különleges módon megindítja.

Mi a Konnektben hisszük, hogy ezeknek a megtalálása, kimondása, az arról való közös ötletelés és annak a szenvedéllyé, szívüggyé válása adja az alapját egy-egy sikeres projektnek.

A célunk, hogy a Konnektben a Mentorprogram mellett újabb ilyen alapra helyezett ügyek induljanak el. A szükségletekre csapatokba verődve kezdtünk el megoldásokat keresni, projekteket kitalálni. Egy óra alatt kezdeti tervek születtek digitális és pénzügyi tudatossággal foglalkozó workshopokról, érzelmi intelligenciát segítő mentorprogramról, de még egy társasjáték ötlet is ott állt a sorban. Ezek megvalósítható tervek, amikhez idő és közösség kell, hogy elinduljanak. De lehetséges. Így indult a Mentorprogram is. Kíváncsian várjuk mit hoz a jövő.

Konnekt szervezői csapat workship Szegeden

Egy valami maradt hátra: kapcsolódni és megismerni helyi szervezeteket. Délután megismerhettük az ESN Szegedi szervezetét és a D2 Ifjúsági Fejlesztő és Médiaközpontot, akikkel közösen ötleteltünk azon, hogy kinek mit jelent az önkéntesség, miként gondolkodik a Z generáció, miből áll a mentorálás és hogyan segíthetjük a fiatalok pályaorientációját. Veszélyes az ilyen, mert könnyen megszűnik az idő, ha ezek a témák feljönnek a körünkben.

Így vette hát be a Konnekt Szegedet. Reméljük a hétvégén megerősített alapokra építkezve mielőbb visszatérhetünk, akkor már megvalósítással.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük