„Kapu a lehetőségek felé” – Mentorprogramunk egyik vezetőjével beszélgettünk

/ Interjú

Kis Ferenccel, a Mentorprogram egyik vezetőjével beszélgettünk a programról és arról, hogy őt mi hajtja előre.

 

Mi a Mentorprogram és mi a célja?

Mikor a 17-18 éves énükre gondolunk vissza, kevesen tudtuk pontosan, hogy mivel is szeretnék foglalkozni. Nem igazán voltunk tisztába azzal, hogy milyen lehetőségek léteznek, annyit láttunk ezekből amennyit a környezetünk mutatott. Olyan ez mintha egy torz szemüvegen keresztül néznénk a világot. Úgy gondolom, hogy ez most is megállja a helyét. Nehezen tudunk elszakadni ettől a szemüvegtől, elfogadjuk azt amit környezetünktől kapunk: “Tanulj ennek mert ez nagyon jól fizet” vagy “Ez a szakma tíz év múlva is megállja a helyét”. Ritkán fordul elő hogy a környezetünk azt nézné, hogy mi miben is vagyunk igazán jók, mi az amit szívesen csinálnánk. A Mentorprogram azt célozza, hogy a diákok inkább azon gondolkodjanak, hogy mit szeretnek csinálni, és milyen képességeik vannak. Így már olyan szakmát vagy hivatást találhatnak, amelyben jól érzik magukat.

 

Mi a Mentorprogram erőssége?

A személyközpontúság és a kapcsolati háló, amely az önkéntesekből szövődik. Nálunk mindenki azért dolgozik, mert őszintén adni szeretne, és bármilyen kérdés merül fel, mindig találunk valakit, aki jártas az adott szakmában.

Fontos még, hogy a mentoraink között nagyon sok a pályamódosító, akiktől azt tanulhatják meg a diákok, hogy nyitottnak lenni jó, és hogy egyáltalán nem végzetes döntés a pályaválasztás. Minden életút egyedi és minden mentor példájából lehet valamit tanulni. Úgy gondolom, hogy ez a program legnagyobb erőssége. Ehhez pedig kapcsolódik az a támogató közeg, amiben nem ciki, ha valamit nem tudsz és nincsenek rossz kérdések.

 

Mi motivál arra, hogy vezető szerepet tölts be?

Négy éve szippantott be a Konnekt. Akkor azért jelentkeztem a programba mentorként, mert diákként én is megtapasztaltam azt, hogy milyen nehéz a pályaválasztás. Tizenegyedikes koromban teljesen tanácstalan voltam abban, hogy mit is szeretnék tanulni. Mindig is vonzott a pszichológusi pálya, abból az igen szélsőséges vonal a kriminálpszichológia. Nem néztem utána annak, hogy pontosan mit is takar, elfogadtam azokat az információkat amiket a környezetemtől hallottam. Még tovább bonyolítottam, “kitaláltam”, hogy úgy leszek majd pszichológus, hogy előtte elmegyek bűnügyi nyomozónak. Sikerült ezt úgy összehoznom, hogy végül nem vettek fel sehova. Következő évben jobban végiggondolva, hogy mit is szeretnék csinálni számomra közelebbi pályát  a mérnöki pályát választottam… Utólag visszagondolva hatalmas segítség lett volna, ha van mellettem egy mentor, aki segít, aki megmutatja a lehetőségeket. Ki tudja, talán ma nem IT-s lennék, ha lett volna akkor mellettem valaki, aki felteszi a jó kérdéseket. Most azon dolgozunk, hogy legyenek, akik segítenek.

 

Mi a Konnekt Mentorprogram egy mondatba sűrítve?

 Kapu a lehetőségek felé.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük