Előítéletből életmentés

Te mit teszel, ha egy sérült hajléktalant látsz az utcán? Hogyan reagálnál vészhelyzetben? Mi történik velünk, amikor valakinek az élete tőlünk függ? A Mentorprogram egyik mentor-mentorált párosa egy veszélyes és igazán meghatározó szituációt élt át közösen. Bátorságuk és hihetetlen gyors reakciójuk egy vadidegen ember életét mentette meg. Az életbevágó helyzetet és élményeket személyesen ők mesélik el nekünk. Barta Emily és Beberika Dorina megdöbbentő és megható írása.


Az egyik ismerősöm több mint egy évig stewardess-ként dolgozott, ami nemrégiben pont kapóra jött. Emilyt ugyanis ez a foglalkozás is érdekelte, ezért a pályaválasztás közeledtével megbeszéltünk egy közös találkozót.

Én teljesen bezsongtam, hogy végre egy olyan szakmáról hallhatok, ami nagyon érdekel. Ahogy hallgattam Ritát (az ex-stewardess), éreztem, hogy van egy újabb cél, amit kitűzhetek magam elé a jövőben.

Barta Emily és Beberika Dorina

Nevetgélve indultunk haza, mindannyian egy irányba, a Blaha felé. A térhez közeledve a távolban megláttunk egy férfit, aki a lépcsőn ült. Szemben vele egy nő állt, aki beszélt hozzá. Előtte a járdán pedig egy nagy tócsa fénylett. Éppen átfutott a fejemen (mint később kiderült a többiekén is), hogy úgy fest nyilvános WC-nek használta a lépcsőt. Közelebb érve azonban megláttuk, hogy a tócsa vörös. Méghozzá vérvörös – a férfi az elmúlt percekben rengeteg vért vesztett.

Szerintem alapvető emberi tulajdonság, hogy ilyen esetben leállsz és segítesz. Meg is álltunk mind a hárman, hogy próbáljunk segíteni. Először megkérdeztük, hogy mi történt, pontosan, hogy érzi magát a bácsi, és ennek megfelelően igyekeztünk szakszerűen ellátni a vérzést. Közben felhívtuk a mentőket is, bejelentve, hogy egy „úriember” megsérült. Ezt a mentorom mondta ilyen okosan, mert ha hajléktalant mondott volna, lehet ki sem jönnek érte.

“Fektessék le, és polcolják fel a lábát.” Mindezt mondani könnyű volt, kivitelezni azonban több szempontból is nehéz. A megoldás végül egy szomszédos bárból érkezett – a korábban ott lévő hölgy elment segítségért, ahonnan a tulajdonossal hoztak egy nagyobb méretű kartonlapot és egy derékszíjat. Előbbire le tudtuk fektetni a férfit, utóbbival igyekeztünk elszorítani a vérzést. Ekkor szerencsére már éppen csak szivárgott a vér a lábából, így a vénás vérzés “kellemetlenségével” nem kellett szembenéznem. Az orromat, és ezáltal a gyomromat irritáló bűz azonban egy idő után komoly nehézséget okozott. Akármennyire is szerettem volna segíteni és rendesen elszorítani a lábát, kezdtem rosszul lenni. A mentősök azonban még nem érkeztek meg.

A bácsi egyre fehérebb lett, a lábából továbbra is szivárgott a vér. Éppen ezért újra felhívtuk a mentőket. Megnyugtattak, hogy úton vannak, de az ellátást tekintve további teendőnk nem volt. Szerencsére rövidesen meg is érkeztek, így a mi feladatunk véget ért. Részletesen elmondtuk nekik, és a közben odalépő rendőröknek mindazt, amit tudtunk.

Felelősnek éreztem magam, úgy tűnt, hogy a férfival aktuálisan nekünk van a “legmélyebb” kapcsolatunk a világon.

Erre rátett egy lapáttal, hogy ezt követően kiderült, hogy valóban hajléktalan, nem igazán vannak papírjai, az összes értéke pedig a mellettünk lévő bevásárlókocsi. Ez utóbbit nem vihette magával a kórházba, így lényegében minden tulajdona veszélybe került. Hiszen senki nem tudta garantálni, hogy nem a hűlt helye fogadja majd a kezelésből visszatérő férfit.

Hirtelen ráeszméltünk, hogy nincs több dolgunk a helyszínen, elmentünk hát kezet mosni a szomszédos bárba. A hőstettünk ugyanis komoly veszélyt rejtett – a férfi az életvitele miatt akár komoly fertőzés forrása is lehetett volna. Emilyvel alaposan átmostuk a kezünket, majd hazaindultunk. Tudtuk, hogy a ruháinkra alapos fertőtlenítés vár, én pedig tisztában voltam vele, hogy a telefonomat is le kell tisztítanom.

Az én szememben ez óriásit dobott a kapcsolatunkon. Ráadásul rengeteget hozzátett a már egyébként is hasznos és érdekes estéhez. Amikor egy ember élete múlik rajtad, és te egy társaddal vagy jelen, akkor még ha pánikolsz is, ketten együtt sokkal jobban tudjátok kezelni a vészhelyzetet. Az, hogy Dorina ott volt engem megnyugtatott.

Másnap ismét a Blaha felé jártam. A bevásárlókocsi ugyanott állt, a vértócsát azonban már feltakarították.