Szerencsésnek mondhatom magam, mert a mentoráltam, Viki épp olyan szak iránt érdeklődött, ami hobbiként engem is nagyon érdekel, így általa egy új és szerethető világot ismerhettem meg. Vikit a művész világ nyűgözte le, előbb a képzőművészet, majd végül a textiltervezés. Én nem igazán mozogtam otthonosan ebben a szakmában, közgázt és menedzsmentet tanultam és egy szoftverfejlesztő startupnál foglalkozom üzletfejlesztéssel és ügyfélkapcsolatok építésével. Viszont számomra épp ez jelentett egyrészt kihívást, másrészt érdekességet, hogyan tudok majd mégis a mentoráltamnak segíteni. Morvayová Andrea mentorunk beszámolója.
Már a kezdeti beszélgetésünkkor is kiderült, hogy Viki is a “felfedezés” szakaszát várja legjobban, amikor találkozunk emberekkel, elmegyünk helyekre. Így miután megvolt a kezdeti ismerkedés, célmeghatározás és némi kutatás, el is kezdtük az interjúkat. Az egyik legnagyobb erősségemnek azt tartom, hogy jól tudok kapcsolatokat építeni és imádom azt látni, amikor azzal, hogy néhány embert összekötök, mennyire jó dolgok tudnak születni.
Kezdetnek kiírtam a Facebook falamra egy frappáns szöveget:
Szerencsére jó páran jelentkeztek és összekötöttek az ismerőseikkel, így összesen kilenc beszélgetést szerveztünk le. Mikor belefogtam, nem gondoltam volna, hogy ennyire segítőkészek lesznek az emberek. Talán egyetlen olyan üzenetet írtam, amire nem jött válasz, a többiek mind szívesen fogadták a felkérést. Voltak, akikről néhány üzenetváltás után kiderült, hogy olyan szakon tanulnak, ami számunkra nem releváns, így velük nem vittük tovább a beszélgetést, mivel mindenki ideje véges, őket és magunkat sem szerettük volna feleslegesen terhelni. A többiektől egy fél órás beszélgetést kértünk. Volt, akivel online beszélgettünk, Skype-oltunk, Facebook videóztunk munkahelyről, kávézókból és fél óra alatt rengeteg infót megtudtunk. Emellett becsempésztünk néhány személyes találkozót is. Az interjúkat én szerveztem és ütemeztem be, Vikitől pedig azt kértem, hogy az adott napon legyen abban a két órában elérhető és gondolkodjon előre a kérdéseken. Egy-egy kétórás alkalomba három interjút próbáltunk meg beütemezni. A beszélgetések többségét én vezettem, de felváltva kérdeztünk.
Három fő kérdésre voltunk kíváncsiak: Milyen az adott sulin, szakon tanulni? Milyen volt maga a felvételi? Mit adott eddig neki a suli vagy az adott szak, ajánlaná-e másoknak, miért igen/nem? Ezekkel a kérdésekkel minden számunkra fontos információt megtudtunk, sőt egy-egy ilyen kérdés nagyon érdekes beszélgetést indított el. Szerintem a mentoráltam nevében is mondhatom, hogy fantasztikus embereket ismerhettünk meg, egy számomra teljesen új világot – ami eléggé másként működik mint egy üzleti – és nagyon kedves, nyitott és emberileg remek egyéniségeket.
Emlékszem, volt egy felvidéki srác, aki szobrászként tanult és szerencsére nagyon jól megél a szakmájából sőt, ügyességének köszönhetően díszlettervező is. Kicsit féltem előtte, hogy a művészlét mennyire nehéz, de ő beigazolta, hogy működhet jól is. Több díjat bezsebelt már a munkáival itthon és külföldön egyaránt. Aztán volt egy lány, aki a textiltervezés során jött rá arra, hogy ő food-designer szeretne lenni, vagy egy másik, akiről a telefonbeszélgetés során derült ki, hogy mindketten ugyanabból a kisvárosból származunk felvidékről, és ő a mai napig ott él.
Nehezebb a művészeti sulikba bejutni és nem azért, mert nem vagy tehetséges hanem, mert a tanárok azt gondolják, hogy az ember még túl fiatal ehhez az egyetemhez 18 évesen. Inkább arra biztatják, hogy lásson világot, szerezzen élettapasztalatot. Sokszor egy szakra úgy választják ki a fiatal tehetségeket, hogy azok egy csapatot alkossanak és együtt jól tudjanak dolgozni. A suli által fontos kapcsolatokat tudnak kiépíteni és szerezni a szakmában, főleg a MOME-n. Meséltek arról is, hogy azért érdemes a világ egyik legjobb és legelitebb külföldi divategyetemén tanulni, mert olyan inspiráló közeg és emberek vesznek körbe, akikkel ezen a helyen kívül sehol máshol nem találkozhatnál.
Ezek a találkozók általában esténként, a munkám után zajlottak, de mindig előre örültem és vártam őket, utána pedig úgy éreztem: wow, megint tanultam valami újat és egy újabb nagyszerű embert ismertem meg. Új gondolatokat, megközelítést, látásmódot adtak és rájöttem, hogy imádom hallgatni és megtudni azt, ki mivel foglalkozik és miért, mit szeret benne.
Számomra ez a rész volt a leginspirálóbb az egész Mentorprogramban és hatalmas élmény volt a végén, amikor a mentoráltamon láttam, hogy ez neki mekkora nagy segítséget nyújtott a döntéshozatalban.
A végén már összegezni sem kellett nagyon, már érezte és tudta, mi a helyes döntés.
Ezúttal szeretném megköszönni még egyszer minden kedves ismerősömnek, barátomnak, mentortársamnak, hogy segítettek az összekötésben.
Összegzés:
- Ha látod, milyen irányok érdeklik a mentoráltadat, érdemes megkérdezni a motivációkat, miérteket.
- Ne aggódj, ha neked személy szerint nincs kontaktod, kérdezd meg az ismerőseidet, ők biztosan fognak tudni segíteni másokkal összekötni.
- Ne gondold túl, elég egy 20-30 perces online beszélgetés.
- Légy nyitott és befogadó, sok új dolgot fogsz hallani, amit akár a saját életedbe is beépíthetsz.
- Az interjúalany is szívesen mesél, osztja meg tapasztalatait és gyakran hallod majd azt, “de jó ez a Konnekt Mentorprogram, bárcsak az én időmben is lett volna ilyen”.