Konnekt Mentorprogram 3.0

Diákból koordinátor: “idén sem könnyű a lezárás”

Rendkívül gyorsan eltelt ez a fél év, máris a Mentorpogram végéhez közeledünk. A hétvégén tartjuk a Zárókonferenciánkat, ahol lezárjuk és összegezzük az elmúlt hónapokat. Két korábbi diákunkat, akik ma már koordinátorként segítik a programot, kérdeztük az elmúlt időszakról. Papp Édua és Koloszár Katinka osztotta meg velünk élményeit az idei Mentorporgrammal és a korábbi évek Mentorprogramjaival kapcsolatban.


Mikor és hogyan kerültetek a Mentorprogramba anno?

Katinka: Mentorprogram első évadában vettem részt először, a nővérem egyik barátnője szervezőként volt akkor bent a csapatban, ő ajánlotta a programot. Azért jelentkeztem, mert fogalmam sem volt, hogy mit szeretnék csinálni és úgy voltam vele, hogy semmit nem veszthetek. Nekem az egész fél éves program nagyon-nagyon sokat adott, korábban nem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni. Nagyon szuper mentort kaptam és máig elégedett vagyok azzal, ahogy kitaláltuk merre menjek. Egyáltalán nem bántam azt meg, hogy jelentkeztem a programba és azt se, hogy máig itt vagyok.

Édua: Én tavaly kerültem a Mentorprogramba diákként. Teljesen random egy baráti vacsorán egy apuka mondta, hogy a lánya jelentkezik és ha van kedvem én is megnézhetném, így a jelentkezési határidő előtt 10 perccel én is beadtam a jelentkezésem.

Koloszár Katinka

Koloszár Katinka

Miért váltatok koordinátorrá?

Katinka: Hálás voltam a programnak, szerettem volna visszaadni valamit. A program nélkül fogalmam sincs most milyen egyetemen vagy milyen szakon lennék vagy, hogy megtaláltam volna-e a helyemet. Ez egy jó lehetőség, hogy visszaadjak a programnak azért cserébe amennyi segítséget kaptam.

Édua: Mondhatnék olyanokat,  hogy azért lettem koordinátor mert “szeretném visszaadni azt amit kaptam” mert ez is true, de inkább az motivált, hogy egy eszméletlen jó csapattal ismerkedtem meg és szerettem volna továbbra is tagja maradni. Emellett szerintem nagyon szuper dolog, hogy a Konnektesek időt és energiát nem spórolva segítenek a korombelieknek önként.

Mit jelentett nektek az elmúlt félév koordinátor szempontból?

Katinka: Az elmúlt félévben nagyon sok új szituációban, nagyon sok új dolgot tudtam tanulni, akár magammal kapcsolatban, akár másokkal. A Zöld Zelefánt csapatban egy olyan közösség alakult ki, ahol tényleg bármit megoszthattunk egymással. Azért emlékezetes az idei program, mert olyan személyes kapcsolatok alakultak ki, amik eddig még sosem. A csapattalálkozós részre egészen biztosan emlékezni fogok még sokáig. Az biztos, hogy más koordinátorként részt venni a programban, mint diákként. Egyrészről már egy másik oldalról látjuk a programot, másrészről rengeteget segített az önismeretemben, csomó tudást és képességet szedtem fel a koordinátori szerepben, amely a mindennapi életben rendkívül hasznos.

Borzasztóan motiváló látni azt, hogy diákok és a mentorok mennyire lelkesek.

Édua: Az Aquamarin Alpakák csoportjának voltam idén a koordinátora Nórával és Lillával. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy megkaptam ezt a feladatot, mert nagyon értékes embereket ismertem meg. Minden csapattalálkozón rengeteget nevettünk és mindig egyre jobban és jobban megismertük egymást. Ezek a találkozók mindig feltöltöttek. Úgy érzem szoros kapcsolat alakult ki köztünk, mind a diákok mind a mentorok bizalommal fordultak hozzánk bármivel, és ez nagyon jó érzés. Nem utolsó sorban, azért felelősséggel és feladatokkal is jártak, ami azért nem volt mindig könnyű és megmutatta, hogy még miben kéne fejlődnöm szervezés, pontosság és határidők terén.

Mi a legemlékezetesebb pillanat számotokra a saját Zárókonferenciátokról?

Katinka: Csak fél éves volt a program, ezért úgy jöttünk el a Zárókonferenciáról, hogy “jaj de kár, hogy vége van”. Mindenki kapott egy képet a Mentorprogramról, ami máig kint van a polcomon.

Édua: A tavalyi Zárókonferencia legjobb élménye az volt, amikor néhány másik diákkal a Konnekt Mentorprogramot egy rapben mutattuk be, ami szerintünk (meg amúgy a többiek szerint is ) elég jól sikerült. Mind a kitalálás, mind az előadása alatt nagyon jól éreztük magunkat. Ami fun volt benne, hogy még így a program végén is találkoztam újabb arcokkal, akik más csapatokhoz tartoztak, így nem volt sok lehetőségünk velük beszélgetni vagy olyanokkal akikkel utoljára a karácsonyi eseményen tudtunk találkozni. A Zárókonferencia végén kaptunk egy kis emlék képválogatást, ami azóta is kint van a falamon.

Papp Édua

Papp Édua

Szerintetek miért érdemes feltétlen eljönni a Zárókonferenciára?

Katinka: Fontos, hogy minél több diák és mentor részt vegyen a Zárókonferencián, mert nagyon jó keretet ad a programnak.

Idén sem könnyű a lezárás, mert nagyon személyes kapcsolatok alakultak ki a fél év során.

Édua: Mindenképp érdemes eljönni diákként és mentorként is, hiszen ez a folyamatnak a lezárása, egyfajta elköszönés (ha nem is örökre) a mentortól, a Konnektesektől és a többi diáktól/mentortól. Itt az egész napos izgi programok mellett, megoszthatjátok másokkal is a fél év során szerzett tapasztalatokat, ki hogy áll most a pályaválasztással, milyen változások történtek az eredeti elképzeléseihez képest, ki hogy készül a közelgő, rettenetes érettségire. Ki tudja, hátha valakinek vannak nagyon szuper last minute tanulási tippjei!