Az ember a szakma mögött

/ Kérdezz!Felelek

Ismerd meg a szakmabelieket a Konnekt LIVE előtt! Farkas Zolek és Szabó Fanny Bella online marketing szakértőkkel és Rádi Viktor szoftverfejlesztővel beszélgettünk.


Hogy vezetett el az utad oda, hogy ezzel a szakmával foglalkozz? Gyerekkori álom vagy később jött?

Zolek: Gyermekkoromban én is sok minden akartam lenni pl. kukás vagy éppen vadakat terelő juhász. Az általános iskolai tanulmányaim során nagyon fontos volt számomra az irodalom. Középiskolában informatikát tanultam, mert akkor úgy gondoltam, hogy azzal sok pénzt lehet keresni. Az informatika sokszínűsége meghatározóvá vált a továbbtanulásnál. A gazdaság mindig is érdekelt, de a nyelveket is nagyon szerettem, így gazdaságinformatika irányba mentem tovább. Az informatikus diploma után úgy döntöttem, hogy szeretnék elmélyedni a közgazdaságtan és a marketing világában. Az alapszak alatt ugyanis egy kreatív ügynökségnél voltam gyakornok, ahol beleláttam a szakma fortélyaiba. Ez meghatározóvá vált a későbbiekben.

Fanny: Élsportoló voltam és mellette eleinte nem sok minden érdekelt, csak a profi sport, mint karrier. Természetes volt, hogy a sport mellett is tovább kell tanulnom, irodalomból és nyelvekből jó voltam, a családban a filmezés és média irányok megvoltak, így az újságírással és a kommunikáció szakiránnyal szemezgettem. Az álmaim közt egészen biztosan nem szerepelt a reklámügynökségi világ, de végül még az egyetem alatt erre terelődött az utam és végül kitartottam mellette.

Viktor: Gyerekkori álomnak nem nevezhető, lassan alakult ki. Gyerekként először a szomszédnak segítettem beállítani a hangkártyát, majd anyagi szempontokat mérlegelve (4 testvérem van) saját számítógépet raktam össze. A nyolcosztályos gimnáziumban, ahová jártam hála Isten tanítottak programozást. Az osztály legjobbja voltam: 45 perc alatt 3 csoportnak oldottam meg a dolgozatát. Hobbiból elkezdtem weboldalakkal foglalkozni, kicsit PHP programozni, mert vezettem egy film adatbázist otthon, és kellett egy eszköz amivel rendszerezni tudtam. Ekkor jött meg a kedvem hozzá, mert láttam, hogy saját hasznomra tudom fordítani a tudást.

Mi motivál a mindennapokban? Mitől érzed azt, hogy érdemes felkelni?

Zolek: Nagyon szeretem, hogy a legváltozatosabb projektek találnak meg. Volt például olyan nyár, hogy egy fesztivál kommunikációján dolgozva egy régi kisbuszból dolgozhattam, de volt olyan is, hogy az egyik legnagyobb budapesti múzeum digitális kommunikációját készíthettem. Mindig új kihívások jönnek, rengeteg izgalmas és különleges emberrel lehet találkozni. Nagyon lelkesít, hogy mindig tanulhatok valami újat.

Fanny: Ami az elmúlt 3 évben a leginkább motivál, hogy szabad vagyok. Én döntök a munkaidőmről, a projektekről, hogy honnan, mikor és kivel dolgozom. Ha a teljes képet nézzük, engem az utazások és a világ bejárása motivál a legjobban – visszautalva az előző mondatomra – tehát az, hogy onnan dolgozom, ahonnan csak szeretnék, az nagyon sok erőt ad (legyen ez otthon, egy kávézóban vagy egy Fülöp-szigeteki tengerpartról). A munkámon belül pedig az emberi kapcsolatok és kollaborációk, melyekkel a projektek során találkozom.

Viktor: A termékekkel/produktummal megkönnyíthetem mások életét, akár érdekesebb feladatokat láthat el egy adminisztrátor munkatárs, mintsem egyik programból a másikba másolgasson és ebből álljon a napja.

Megosztasz velünk egy olyan projektet/tapasztalatot, amire nagyon büszke vagy, és azt érezted, na ezért megéri csinálni?

Zolek: Ilyen tapasztalat volt a Google ügynökségi gyakornoki programjában részt venni. Illetve ezután évekig rágtam az egyik hazai nagy fesztivál igazgatójának a fülét, hogy életem vágya, hogy vele dolgozhassak. Izgalmas volt betekintést nyerni, miként működnek a nagy fesztiválok.

Fanny: Freelancer életem egyik csúcspontja, az Ohmydeer Fesztivál volt, ahol a teljes kommunikációt csináltam és olyan fellépők voltak, mint Morcheeba, Weval, Apparat, de magyarok közül is szép felhozatal volt, mint Fran Palermo, Wellhello vagy Blahalouisiana.

Viktor: Az egyik konkrét projekt, ami eszembe jutott: egy mobil applikáció API-ját kellett 2 hét alatt összedobni +1 havi fizetésért. Büszke vagyok, hogy 2 hét alatt leszállítottam, napi 10+ órákat dolgoztam rajta, de meglett.

Mi van akkor, amikor valamit nagyon nehéznek vagy nagy kihívásnak találsz? Ilyenkor ugye sokszor a motiváció is elszállhat akár. Hogyan lendülsz túl ezen? Mik a titkos praktikáid?

Zolek: Én azt az elvet vallom, hogy jó embereket gyűjts magad köré a munkában, és ha megfelelő a személyiségük, (szinte) bármire megtaníthatod őket. És te magad is bármit megtanulhatsz. Nagyon hiszek a growth mindsetben vagyis abban, hogy mindenből ki lehet sajtolni a jót.

Fanny: Az én szakmámban sok a nyomás, és sok helyen kell megfelelni, a nyilvánosság előtt zajlik a tevékenységünk, gyorsan kell reagálni és képben kell lenni, ezért nem nagyon szabad hibázni vagy lemaradni. Az ebből fakadó feszültség folyamatos, ezért napi szinten a pozitív visszacsatolásokból, sikeres kampányokból vagy akár csak sikeres posztokból merítek erőt. Nagy nyomás esetén pedig azt a pszichológiát alkalmazom, hogy megpróbálok felülről tekinteni önmagamra és egyre távolodni, így igyekszem az óriásira generált problémát is kisebbre venni és ezáltal kezelni.

Viktor: Lépésről lépésre. A legkisebb ellenállás felé menni, amihez a legnagyobb kedvem van a projekten belül, és egyszer csak azt veszem észre, hogy nem is olyan nehéz már, mint amilyennek láttam. Csak el kell kezdeni, és minden jön magától.

Ha valaki hasonló szakmában gondolkozik, mit tanácsolnál neki, diákként mire fókuszáljon?

Zolek: Olvasson sokat, menjen el szakmai rendezvényekre (most online, mert olyan időt élünk). Én például sokat gyakornokoskodtam. Mindenhová úgy mentem, hogy tanulni szeretnék. Szerintem ez egy jó taktika. Azt javasolnám, hogy nyugodtan legyen merész és bátor. Írjon cégvezetőknek, a legmagasabb pozíciókban lévő embereknek személyes üzenetet. Kapcsolódjon. Sohasem tudod, hogy melyik kapcsolatod milyen körülmények között válik értékessé, használhatóvá.

Fanny: Szerintem a legtöbbet a munka során tanulsz ebben a szakmában, így nagyon fontos, hogy jó gyakorlati helyre kerülj. Ahol pedig egy jó főnök felér a legjobb tanárral. Merj kérdezni, ne akarj beállni a sorba, legyenek saját ötleteid és mondd ki őket bátran, ismerkedj, nézz nemzetközi példákat és tanulj meg kikapcsolni!

Viktor: Ha megérzed a hasznosságának a szelét és még megy is, akkor az állandó tanulás nem kérdéses. Ezen felül a kapcsolatokra koncentrálnék diákként: főként vállalkozó szelleműekkel. Csatlakoznék fejlesztő Facebook csoportokba. Illetve megkeresném a hasonló ambíciójú diáktársakat és alkotnék velük. Csoportban alkotni jó élmény. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük