Annyit mondanék, hogy jó lesz!

A Konnekt Mentorprogram nem csak arról szól, hogy segítséget nyújtunk a pályaválasztáshoz. Közösséget is építünk, és hiszünk abban, hogy a sokszínű diákjaink egymást is segítik új látásmódok megszerzésében. Ábrahám Péter jó példa arra, hogy miért is vagyunk büszkék a diákjainkra, akik már tizenévesen komoly munkát fektetnek saját maguk fejlesztésébe.

Péter a Konnekt Mentorprogram miskolci ágát hívta segítségül a pályaválasztáshoz. A 18 éves diák a Herman Ottó Gimnázium spanyol tagozatán ismerkedett meg a színjátszással, amit immáron harmadik éve űz. Gyerekkorában dobolni szeretett volna, de végül kiegyezett egy gitárral is, ami azóta szintén az élete meghatározó részévé vált. A nagymamájával még szinkronosan nézte az „Amit a szív diktál” című szappanoperát, ma viszont már felirat nélkül is tud izgulni a főhősökért. Maximalista, ezért nehezen hoz döntéseket, de az egészen biztos, hogy nemsokára kiugrik egy repülőből, mert szeretne egy kicsit zuhanni. A jelenben él, de a jövőbe tekint és pályát is úgy szeretne választani, hogy az a leendő családjának a legjobb legyen. Mérnökinformatika vagy színészet: az itt a kérdés.

 

Mióta része az életednek a színjátszás?

Az öt éves gimnázium második évétől már tudtam annyira spanyolul, hogy járhassak a Teatro-ra (A teatro színházat jelent spanyolul). Nagyon jól van felépítve a dolog, hiszen a kezdők először kisebb szerepeket kapnak, aztán évről-évre fejlődhetünk. Az évek alatt az egyik legjobb barátommal ketten maradtunk fiúk, így főleg ránk számít a tanárunk. Ennek köszönhetően kaphattam nagyobb szerepet a tavalyi darabban.

 

Hogyan kell elképzelnünk a Teatro-t?

Heti egyszer gyűlik össze a csapat a spanyol lektor vezényletével és mindig két órát próbálunk. Évente megrendezésre kerül az ENIBE nevű rendezvény, ahová az egész országból érkeznek a spanyol kéttannyelvű sulikba járó diákok. A két napos rendezvény első napján a színdarabok kerülnek előadásra, másnap pedig viták és monológok versengenek. A színdarabokat több szempontból is pontozzák. Például a legjobb forgatókönyv és a legjobb főszereplők díját is kiosztják. Számunkra is ez a fő megmérettetés, minden évben részt veszünk rajta és szerencsénkre a rendezőnknek nagyon jó érzéke van a forgatókönyvekhez, így általában nyerni szoktunk velük.

 

Van esetleg egyéni helyezésed is?

Egyéni díjam nincsen, nem is szeretem, ha csak engem emelnek ki, bár tavaly főszerepet játszottam és utána a tanárok és a színjátszó társaim is azt mondták, hogy nekem kell elnyernem a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. Végül nem én nyertem, de nem voltam csalódott, mert már az nagyon megmelengette a szívemet, hogy ők így bíztak bennem.

 

Mit adott még neked a Teatro?

A nyelvtanulás szempontjából ez egy hatalmas lehetőség, ha nem jártam volna, most sokkal kevesebbet értenék. A közösség is nagyon jó, a mostani kör nagy részét a mi osztályunk teszi ki, így ez csapatépítésnek is szuper. A tanárunkkal pedig baráti kapcsolatba kerültünk, ami szintén egy nagy élmény.

 

Mindig volt valami hobbid az iskolába járás mellett?

Gitározom. Kilenc éve. Az mindig ott volt nekem, de fellépegetni a Hermanban kezdtem el. Zenei világnap vagy spanyol nap, ilyenkor játszom. És van pár énekes lány az iskolában, akik fel szoktak kérni, hogy kísérjem őket. Ha van lehetőség, akkor minden ilyesmiben részt veszünk. De akkor is a gitáromért nyúlok, ha rosszul érzem magamat. Egyszerűen felemelő érzés létrehozni a hangokat, azt játszani, amit érzek. Ezt az érzést pedig máshogyan nem lehet megkapni.

 

Hogyan segít téged a Konnekt Mentorprogram?

Nagyon sok mindenben. Apró részleteket is észreveszek, már egy jó beszélgetés is építőleg hat és olyan ismeretségeket kötöttem, amik szintén nagyon fontosak a számomra. Ugyanakkor nem várom azt tőle, hogy itt legyen előttem pontosan, hogy én mivel fogok foglalkozni a jövőben. Egy utat szeretnék megtalálni, mert nekem a mérnökinformatikától a színészetig minden eszembe jutott már.

 

Egyszerre tartok két irányba. Édesapám a számítástechnikával foglalkozik, ő ezt a vonalat erősíti, hiszen ez egy biztosabb alap, mint a színművészeti. De ugyanakkor nagyon szeretem a színészi munkát is, könnyen bele tudok helyezkedni az éppen alakított karakterbe. Viszont, ha most választanom kellene, akkor a mérnökinformatika mellett döntenék. A nyelvekkel pedig mindenképp szeretnék még foglalkozni. A programozói nyelv a világon mindenhol ugyanaz, tehát dolgozhatnék Spanyolországban vagy akár Amerikában is, de ehhez kell a spanyol és az angol nyelvtudás.

Mi motivál arra, hogy olyan dolgokkal foglalkozz, amik nem kötelezőek?

Ezt egy mondattal meg tudom válaszolni: Legyen mire emlékezni! Avicci The Nights című dala is erről szól, számomra pedig ez a legfontosabb gondolat, ami az egész életemet végig fogja kísérni.

 

És ebbe a világlátásba nem illeszkedne jobban a kockáztatás és a színészi élet?

Néha egy kicsit nagyobbat kell lépni és nem mindig a biztos alapra hagyatkozni. Nagyon sokat gondolkoztam, de magamnak sem tudom megválaszolni, hogy mit kezdjek ezzel. Hallottam, hogy a színművészetin betörik az embereket, nyilván be is kell. Ha például egy filmben meztelenül kell lenned, akkor nem lehet benned gátlás. Ez is elgondolkodtatott.

 

Ki a példaképed?

Dwayne Johnsont ritka jó embernek tartom, már amennyire ismerem. Tavaly az iskolai kampány idején az egyik osztálynak küldött egy videót, mert felkérték rá, hogy szavazásra buzdítson. Dwayne pedig megcsinálta a videót, és magyarul beszélt az elején. Eszméletlen nagy arc. És ha már a testedzésnél tartunk, ő ebbe óriási munkát rakott bele, ehhez nagy lelki kontroll kell. Beteg gyerekekkel is tartja a kapcsolatot, biztatja őket a nehéz időkben.

 

Tudatosan élsz?

Én nem szeretem görgetni a Facebookot, a YouTube-on is csak azt nézem, amiről tudom, hogy hasznos. Mostanában a testedzés érdekel, ezért a különféle izomcsoportokról vagy éppen az ízületek egészségéről nézek videókat. Néha persze én is megnézek ilyen semmilyen tartalmakat, de általában építeni akarom magamat, amikor csak lehet. A technika világában is nagyon benne vagyok, minden újdonság érdekel. A gimnázium előtt ez nem volt így, akkor az élet értelmét kerestem, és nem találtam.

 

13-14 évesen gondolkoztál az élet értelméről?

Én valamiért ezen nagyon korán elkezdtem gondolkozni. Igazából, ha nem csinálok semmit akkor is megmaradok. Ezért nem volt motivációm a tanuláshoz. A Hermanban viszont olyan barátokra találtam, akik nagyon motiváltak engem és a korukat meghazudtolóan gondolkodnak. Hihetetlen emberek. Megmutatták, hogy nem kell mindig mindent teljesen megérteni, elég gyűjteni az élményeket, mert ezért vagyunk. Mindig a mostban kell a legtöbbet kihozni a helyzetekből. Nagyon sok olyan embert látok, aki elpazarolja az idejét és nem elég érett még ahhoz, hogy ezt lássa.

 

Pont ezt akartam kérdezni, nem érzed azt, hogy túl korán lettél tudatos és ezáltal kimarad valami az életedből?

Egyáltalán nem. A tudatosságom egyik része az élménygyűjtés, eljárok én is bulizni, egy szociális ember vagyok, de szerintem a legjobbat hozom ki magamból és az időmből. Persze én sem tudom mindig betartani ezt, de igyekszem. A negatív embereket is elkerülöm, hogy ne húzzanak le. Próbálom olyanokkal tölteni az időmet, akikkel kölcsönösen építjük egymást.

 

Nincs ebből konfliktusod? Nem mondják, hogy túl komolyan veszed magad?

Igazából nincs olyan ember, akivel rosszban vagyok. Azokkal is jóban vagyok, akikkel nem mindig tudok azonosulni. Egy másik érték, ami szerint élni szeretnék, az a megbocsájtás. Kevés arra az időnk, hogy valakivel harcoljunk. Nekem mások dolgaival nem kell foglalkoznom.

 

Rossz gyerek pedig sosem voltam. Volt egy tanárom, akivel a mai napig jó a kapcsolatom és ő mondta egyszer, hogy „Sose változzak meg, mert ennek később megjön az értéke.” Ezt igazolja is az idő, és a körülöttem lévők kezdik észrevenni ennek a jó oldalát. Régen vágytam rá, hogy többen kedveljenek, de most már elégedett vagyok magammal, jó, hogy nem változtam meg.

 

Mit mondanál most a Hermant éppen elkezdő énednek? Adnál valamilyen tanácsot?

Annyit mondanék, hogy jó lesz!